MarIMozI-LIvaFIlm-kYVETítés

MarIMozI-LIvaFIlm-kYVETítés

2020. június 29., hétfő

Német road movie egy 303-as lakóbuszon utazva - huszonévesekkel



Június utolsó napjaiban láttuk a Petőfi TV Filmklubjában a 2018-ban bemutatott 303 című német road movie-romantikus vígjáték-drámát. 

A filmcím egy 303-as rozsdás lakóbuszra utal, amellyel Jule, a biológia szakos egyetemistalány menekül el egy komoly döntés előtti pillanatban a szülői házból a barátjához Portugáliába. Már az első tankolásnál stopposává lesz Jan, aki biológiai apjához indul Spanyolországba, hogy megismerje őt. Az út egész komoly mélységeket érintő beszélgetéssel telik és néha veszekedésig-kiborulásig fajul. A nagy nézetkülönbség miatt egyszer el is válnak útjaik, de aztán újra egymásra találnak. Szinte végigfilozófálják a film 145 percét a szerelem fiziológiájától, a párválasztás biológiai-társalami összefüggésein át a neadervölgyi- kontra kromanyoni ősember életrevalóságának elemzéséig. Még a kapitalizmus-kommunizmus-szocializmus életképességének, a "verseny" és/vagy "együttműködés" elveinek ütköztetése is a szópárbajok része a filmnek.  

A Mielőtt felkel a Nap - Mielőtt lemegy a Nap filmekhez,  de még az 1990-es évjáratú Szellemi barangoláshoz hasonló szellemi ingatlanokban dúskáló film igazán felemelte az ember lelkét, így koronavírus-karantén után.  Együttutazva ezekkel az üdítően tiszta gondolkodású  fiatalokkal a lenyűgözően szép tájakon - Németország után Belgiumon-Franciaország Loiare-ja mentén át, a Pireneusokon való átkelésig -, majd a spanyolországi- és  a portugál magánéleti szembesülések utáni szerelem beteljesüléséig, saját fiatalságunkat is újraértelmezhetjük ennek a filmnek a segítségével.

A családi átokminták megtörésével, az ilyen szellemiségű fiatalság kezében talán a világunk jó kezekbe kerülhet?!





2020. május 5., kedd

Örökké (Éternité) - Anyák napja után - Gyermeknap előtt

"A család csírája anyád vágyódásában rejlik." (Khalil Gibran)



Ez a fenti idézet jutott eszembe az Örökké c. film másodszori megnézésekor, Anyák napja után egy nappal.

Leginkább a női lét és az anyaság dicséretét zengi ez a filmetüd. Egy nagy család életét láthatjuk születésekkel-örömökkel-bánatokkal-elmúlással-újjászületésekkel száz éven át vagy az örökkévalóságig?! Tran Anh Hung rendezésében.
Az édenkert és az édes otthon szecessziós képei jelennek meg  Mark Lee Ping Bin operatöri munkájának köszönhetően. Szinte némafilm, helyenként míves narrátori alámondással és válogatottan szép zenei aláfestéssel.

Valentine 5 lánytestvér közül az egyik, aki a felnőttkort is megéli. Már 17 évesen jegybe jár, de időbe telik, mire a szerelme meg tudja győzni a lány apját, hogy képes lesz biztonságot nyújtani a lánynak. Összeházasodnak, sorra érkeznek a gyerekek. A fiúk után a nagyon várt kislány, vetélés után egy újabb csemete, aki begyógyítja sebeket. Férje halála után Valentine a gyerekeinek él, osztozva az örömeikben és majd belehalva a tragédiákba: ikrei elesnek a fronton, lánya súlyosan betegen hal meg a karjai között. Henri fia gyerekkori ideálját, Mathilde-ot veszi feleségül, és nagycsaládot alapítanak. Vetélések, gyermekhalálok mellett egyre bővül a család, végig szoros barátságban maradva Mathilde unokatestvérével, aki elrendezett házasságot kötött egy fiatal mérnökkel, de egymásba szerettek és közösen építette egy szép életet. Élnek, szeretnek, szenvednek, boldogok, halnak, gyermekeik folytatva a sort.


Érdekességek filmforgatásról:

  • Bérénice Bejo elmondása szerint Tran Anh Hung az egyik legigényesebb filmrendező, akivel együtt dolgozott, sokszor órákig tartott egy-egy néhány másodperces jelenet előkészítése és forgatása.
  • Audrey Tautou-t rengeteget kellett sminkelni a forgatáson, ugyanis az általa alakított karaktert 15-től egészen 85 éves koráig láthatjuk a filmben.
  • A rendező, Tran Anh Hung elmondása szerint a zenének narratív szerepet szánt a filmjében, ezért az összes felcsendülő dallamot maga válogatta ki.
  • Tran maga írja a forgatókönyveit, az Örökké esetében Alice Ferney L´Elegance des Veuves című regénye alapján. 

 (forrás: mafab.hu)

A rendezőt az idő és az örökkévalóság fogta meg a műben: adott egy gyermek, aki folyamatosan változik, gyermekből felnőtté, fiatal lányból feleséggé, majd anyává és nagyszülővé válik; és ugyanígy a kisfiúból férfi, majd férj, apa és nagyapa lesz, és ez a rendszer ismétlődik a végtelenségig.

Örökké (Éternité) 2015-ös francia–belga film
Rendező - Tran Anh Hung
Producer - Christophe Rossignon, Philip Boëffard
Forgatókönyvíró - Tran Anh Hung
Főszerepben:
  • Audrey Tautou
  • Bérénice Bejo
  • Mélanie Laurent
  • Jérémie Renier
  • Pierre Deladonchamps
  • Tran Nu Yen Khe

Operatőr - Mark Lee Ping Bin
Vágó - Mario Battistel

Végül egy varázslatos - igazán Anyák napi - gondolat a filmből, ami nőiségünk - női mivoltunk lényege földi pályafutásunk által az Univerzumban:

„A keresztelő után Mathilde úgy érezte, mintha újjászületett volna. A gyermek helyet csinált neki a végtelenben és az ismeretlenben.”

https://videa.hu/videok/film-animacio/orokke-2016.-drama-sP3ihkAPaWp8M2Sd

2020. április 29., szerda

Mekkora a füst súlya? - filmajánló

"Mekkora a füst súlya? Fogj egy cigarettát! Mérd le! Aztán szívd el, közben a hamut szórd a mérleg serpenyőjébe, majd a csikket is dobd rá! Az utóbb kapott tömeget vond ki a cigaretta eredeti tömegéből! A kettő közti különbség kiadja a füst súlyát."


Van a környékünkön egy olyan lottózó-újságos üzlet, amely korábban csupán videó-kölcsönzőként működött. A karantén előtti időkben hetente lejártunk kétszer újságért oda. Az üzlet hangulata meg az, ahogyan a benne munkálkodó személyzet időnként a kint ácsorgó helybéliekkel társalkodott / közösségi életet élt, nekem egyből a Füst című filmet juttatta eszembe.

Füst - Smoke
Ez is olyan "körbeérő történet", ahol a szereplők mindegyikének sorsa valahogyan összekapcsolódik a végére.
Tele a film - bájos hol misztikusnak, hol meseszerűnek tűnő - történettel, amelyek a film "szellemi ingatlanját" adják, szívetmelengető végkifejlettel.
Auggie boltja, ami nem csupán egy trafik, hanem találkahely is. Itt gyűlnek össze a brooklyni környék különböző élethelyzetű figurái. Cigaretta-újságvásárás ürügyén beszélgetnek az életükről, drámai sorsukról. Paul Benjamin, az író is betér egy kis szivarért és keres enyhülést a meggyilkolt feleségének hiánya miatti fájdalomra egy kis társalgással. Egy nap egy fekete fiú, "Rashid" megakadályozza, hogy a busz elé lépjen, amikor éppen elmélázva a túloldalra menne át. Aztán az író a megmentést egy pohár limonádéval és egy időre szállással viszonozva, védőszárnyai alá veszi a fiút.
A film főszereplőiről kiderül, hogy mindhárman elvesztettek egy-egy szeretett személyt. Az író a feleségét, a kamaszfiú az apját, a boltos a lányát, akiről addig nem is tudott. Későbbiek során az is kiderül, hogy másként is kötődnek egymáshoz a szereplők. Auggie fotókat készít a boltja előtti életről minden nap, ugyanabban az órában. Ezt a sok egyformának tűnő képet nézik végig az íróval, és a boltos felhívja a figyelmet arra, hogy a fotókat alaposan végignézve rájövünk, hogy a napok egyáltalán nem egyformák. Minden változik és az emberek különbözőek, az időjárás is mindig más.
Auggie e fényképek segítségével szemlélteti a körülötte lévő valóságot, ennek mentén tart önvizsgálatot és érti meg a többiekén keresztül a maga élethelyzetét. Paul Benjamin regényeket ír, tán nem véletlen, hogy a film forgatókönyvének íróját teljes nevén Paul Benjamin Austernek hívják. Neki történetei vannak Augginek fényképeihez, de a rajzolgató Rashid apakereséséhez is.
Hármojuk összeadott művészete adja ki az emberi életek összefonódásának megoldóképletét. Így lesz kerek egésszé ez a szívet melengető film.

https://videa.hu/videok/film-animacio/fust-1995-teljes-film-B7ESJ3h5YgQBPo82





2018. június 29., péntek

Nem vagyok sorozatgyilkos

A filmet a férjemmel együtt néztem meg. Bár nem a mi műfajunk ez a fajta horror-thriller, de már csak azért is vállalkoztunk a megnézésre, mert a már felnőtt gyerekeink korosztályából ismerünk olyanokat, akik ilyen filmeken "szeretnek rettegni". Egy próbát ki kell állnunk, ha meg akarjuk ismerni ennek a lélektanát.




A másik indokunk, hogy eddig, amit a Pannonia Entertainment forgalmazásban láttunk, az figyelemre méltó és igényes film volt. A múltkori Szörnyek és szerelmek című film is számomra meggyőző volt. Írtam is róla, hogy "filmterápiára" is alkalmas lenne. Ezzel a filmmel is hasonló a helyzet. Ugyan volt, hogy fizikai fájdalmat okozott néhány jelenet nézése, de hát ez ezzel jár... (Boldizsár Ildikó meseterapeuta júniusi marokkói meséje sem kevésbé horrorisztikus, amelyre egyébként a sivatagban töltött valamelyik éjszakáján talált, vagy a mese őreá.)



Rendkívül jók voltak a karakterek, a történet vezetése... Tele feszültséggel és meglepetéssel... Ha mélységében elemzem a filmet, megtalálható benne jónéhány analógia, például a kiközösített gyerek lélektanára, akit csak a szülei foglalkozása miatt "szívatnak" nap-mint-nap. Ez épp elég ahhoz, hogy később felnőve pszichopata/szociopata legyen... Vagy arra a robotra, amely teljesen "öregemberszabású", s annyira jól van programozva, hogy W. Blake verset szaval és irodalom/filozófia professzor módjára elemez, de közben ártatlan emberek életét veszi el, hogy életben maradhasson. (Ismerünk olyan embereket is, akik gépmódjára, csak az utasításokat tartják be,  érzelmeik nincsenek, érzéketlenül gázolnak át a másik emberen.) A szervkereskedelem személytelen, pusztán üzleti mechanizmusára is utalás ez a kíméletlenség a filmben. Egy öreg (gép)test életben tartása, fiatal életek feláldozásával.

Jut eszembe: Bölcsességnek/Sophiának hívják azt a robotot, amelynek járása ugyan még gépies, de az arckifejezései már teljesen emberiek, sőt lágy kedves női hangon szól és válaszol kérdésekre: https://www.facebook.com/WTFuture/videos/388472918288251/

Vagy két éve olvastam a neten, hogy Georgiai Műszaki Egyetem hallgatóinak ügyeit, öt hónapig egy Jill Watson nevű tanársegéd intézte, aki valójában egy robot, egy mesterséges intelligencia:
E-mailes és fórumos üzenetekre válaszolt, és még időpontokra is figyelmeztette a hallgatókat. A diákok elmondása szerint a digitális asszisztenstől érkező levelek hétköznapi és pontos üzeneteknek tűntek, sokszor még szlenget is használt. A dolog egyáltalán nem tűnt fel nekik, viszont gyanúsnak tartották, hogy a levelekre mindig pár percen belül választ is kaptak. Az egyik diák arra tippelt, hogy egy egyszerű, barátságos tanársegéd lehet, aki épp a doktoriját írja.


Ennyire megtéveszthető a hétköznapi halandó, de még az is, aki a pszichopatákat tanulmányozza, szinte hivatásszerűen?! A válasz: IGEN!!! Miközben mindenki főhősünkre gyanakszik, főhősünk is egy későbbi áldozatra gyanakszik és csak egész véletlenül jön rá, hogy a tettes olyan közel van, amilyen közel csak lehetséges. A tettes, aki sorban öli meg azokat, akik még a majdnem magányos főhősünk támaszai lehetnek. A jó emberek mennek el és maradnak a gonoszok - mint az életben. Míg nem egy géppel írt szöveg az autó szélvédőn, az eddig kíméletlen tettest bujkálásra készteti, akin csak a főhősünk tud segíteni, majd szembe fordul vele és leleplezi...

Az anya-fia kapcsolat nehézségeiről is szól a film..., mely a történet végére megjavul... S talán főhősünk élete jobb lesz a megélt és feldolgozott traumák után. Nincs fájdalom mentes élet...


Nem vagyok sorozatgyilkos - /I Am Not a Serial Killer/

ír-angol-amerikai dráma, horror, thriller, 104 perc, 2016  
„John Wayne Cleavernek hívnak. 16 éves vagyok, és a hullák a hobbim. A terapeutám szerint szociopata vagyok. De nem vagyok sorozatgyilkos.” John megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés…Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket. Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: természetfeletti képességekkel bír.

A Dan Wells azonos című, hazánkban is nagy sikert aratott bestsellere alapján készült horror-thrillerben a Vissza a jövőbe trilógia Dokija, Christopher Lloyd merőben új, hátborzongató szerepkörben tűnik fel. Az ír Billy O'Brien rendezésében elkészült film világszerte sikerrel mutatkozott be a fesztiválokon – többek között a rangos Londoni Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában is – és összesen 10 fődíjat nyert különféle horror- és fantasy filmfesztiválokon. (Forrás: Port)













2018. május 29., kedd

Szörnyek és szerelmek - fantasy filmbemutató


"Vizuális filmköltemény" - ez lehetne a héten bemutatott - mese-, vagy filmterápiára is alkalmas - felnőtt mesefilm alcíme. 





Mintha az Andersen és Grimm meséket egybeszőtték volna, vízi és szárazföldi szörnyekkel..., az ő legyőzésükkel,  az öreg király önfeláldozásával..., apró szörnyű dolgok felnagyításával..., ígéretek szó szerinti betartásával..., az örökifjúság és szépség  ábrándjával..., királykisasszonyok tudatlanságban tartásával..., anyai "őziketerrorral"..., ikrek egymástól elszakításával..., előítéletekkel, ábrándokkal, illúziókkal..., ármánnyal..., csodákkal..., hősiességgel..., gyűlölettel, megalázással-megalázottsággal..., bűnnel-bűnhődéssel és büntetéssel..., s a végén katarzissal.





Mintha egy, a három szomszédos királyságnak tartott Hellinger-féle családállításnak, drámapszichológiai terápiának  lennénk szemtanúi, egy vándorkomédiás társaság előadásában; benne jóslatokkal, törpékkel, óriásokkal, bohócokkal, tűznyelőkkel, artistákkal és egy kötéltáncossal, ki a kötél közepén imbolyogva szimbolikusan is egyensúlyban tartja a mese szövevényét.

A film végére teljesen elvarázsolódik a néző a gyönyörű helyszínek; várak, erdők, hegyek, fából fakadó források, kietlen síkságok, barlangok, és a korhű színpompás jelmezek látványától. A varázs  a stáblista végigolvasása alatt is - a grafikusan megjelenő filmrészletekkel -, ottmarad a néző tudatában.

Kilépve a moziból pedig  mintha a filmből átlényegült szereplőket látná megjelenni a Kossuth Lajos utca zajos-poros forgatagában... Ki-ki maga is felismerheti a saját életének üzenethozóját az ékszerbolt kirakata előtt söprögető-, vagy a fegyverbolt ajtajában álló harci-piktogramos pólóban bámészkodó boltosban, vagy a tatarozás alatt álló Párizsi-udvart körülvevő kerítés árnyékában kolduló öreg koldusasszonyban... Saját életfilmjének meséjét pedig továbbszőheti otthon, a saját szobája hűvösében...

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három szomszédos királyság...Longtrellis Királynője (Salma Hayek) mindennél jobban vágyik egy gyermekre, semmilyen áldozattól nem riad vissza ennek érdekében – amikor pedig mágusok tanácsát követve, sötét körülmények között kap egyet, teljesen kisajátítja. Mindeközben Highhills nem túl éles elméjű királya (Toby Jones) kizárólag azzal van elfoglalva, hogy házi kedvencként egy méteresre hízott bolhát nevelget, s megfeledkezik felnőtt lánya boldogságáról, akit egy balul elsült lovagi torna keretében egy erőszakos ogréhoz ad feleségül. Végül Strongcliff királyság élveteg és nőcsábász ura (Vincent Cassel) csodás énekhangja alapján beleszeret egy öregasszonyba – a nő pedig egyre szörnyűbb játszmákba megy bele, hogy fenntartsa a fiatalság és kívánatosság látszatát.
A szürreális fantáziabirodalomban játszódó, bizarr karakterekkel és drámai fordulatokkal teli cselekmény a 17. századi történetíró, Giambattista Basile Pentameron című „mesekönyvének” három történetét szövi egybe, amelyek között az emberi gyarlóság és a bűnös szenvedélyek adják a kapcsolódási pontot.
Víziszörnyek és ogrék, királyok és királynék, mágusok és kurtizánok gyűlnek össze a Gomorra és a Reality című filmjével is Cannes-i Nagydíjat nyert Matteo Garrone sajátos hangulatú fantasy-horrorjában, amelyben a tündérmesék legsötétebb oldalát ismerhetjük meg olyan látványvilággal és szereplőgárdával, amit bármelyik hollywoodi produkció is megirigyelhetne.

A Cannes-ban Arany Pálmára jelölt, hét David Di Donatello-díjjal (az „olasz Oscar”) és tíznél is több további fesztiváldíjjal elismert alkotás május 31-től látható a hazai mozikban, eredeti nyelven, magyar felirattal.


ALKOTÓK

Rendező: Matteo Garrone
Főszereplők: John C. Reilly, Salma Hayek, Vincent Cassel, Toby Jones, Shirley Henderson
Forgatókönyvíró: Giambattista Basile nyomán Matteo Garrone, Edoardo Albinati, Ugo Chiti, Massimo Gaudioso
Zeneszerző: Alexandre Desplat
Operatőr: Peter Suschitzky
Vágó: Marco Spoletini
Producer: Matteo Garrone, Anne Labadie, Jean Labadie, Jeremy Thomas

2018. március 3., szombat

MRS. HYDE - francia–belga film bemutató március idusán


Az első ízben 1931-ben leforgatott, majd 1996-2003-2008-ban újra és újra feldolgozott Stevenson klasszikus, a Dr. Jekyll és Mr. Hyde sikerén felbuzdulva egy francia rendező Serge Bozon megalkotta ezeknek a filmeknek egy igazán mai változatát, a Mrs. Hyde-ot. 

Egy mai nyugat-európai doku-szocio-dráma is keveredik az eredetileg horrornak, ma thrillernek mondott történetbe.

Mrs. Géquil fizikatanárnő, aki 35 éve próbálja tanítani a fizikát, de csak elméletben, képletek halmazán át, mert tanügyi előírások miatt félti diákjait a gépektől, műszerektől. A diákok nem veszik komolyan, kigúnyolják... Mígnem egy napon villámcsapás éri a tanárnőt és ettől egészen megváltozik a viselkedése... Időnként Mrs. Hyde-é válik.



Mrs. Hyde történetének főhelyszíne egy mai francia külvárosi szakközépiskola. Az ott tanítók-tanulók, az ő családtagjaik egymáshoz való viszonyulásába tekinthet bele mozinéző a villámcsapás előtt-alatt-után .

Életszagú, ironikus hangvételű film, összegyűjtve benne majdnem minden mai társadalmi jelenséget; kezdve az elméleti és gyakorlati oktatás összeférhetetlenségétől, egy mozgásában akadályozott, arab származású diák integrálhatóságán keresztül, a férfi-női szerepek felcserélődéséig, (ahol az asszony dolgozik és a "háziférj" vacsorával várja őt haza).

A locarnói filmfesztiválon Isabelle Huppert a legjobb színésznőnek járó díjat nyerte a filmben nyújtott alakításáért.

További szereplők még: egy kicsit feminin attitűdű iskolaigazgató, egy érzékeny lelkületű gyakornok, egy tanfelügyelő, egy házassági tanácsot is adó zongoratanárnő, iskolából lógó, éjszakánként rappelő külvárosi fiatalok, hol vérszomjas, hol pedig teljesen megszelídült kutyák...

S a film szellemi ingatlanját gazdagítják a fizikai bizonyítások, (kis áthallással a Goodwill Huntingból), egy Faraday-kalitkaépítő projekt és az "interakció" heuréka élménye a jelenségek között.

Angol feliratos előzetes: https://vimeo.com/241547251


  • MRS. HYDE - (Madame Hyde) - francia–belga film francia nyelven, 2017, 95’
  • Rendező: Serge Bozon
  • Forgatókönyvíró: Serge Bozon
  • Szereplők: Isabelle Huppert, Romain Duris, José Garcia
  • Bemutató: 2018. március 15.
  • Forgalmazza a Cirko Film.



2017. december 28., csütörtök

Tavasz, nyár, ősz, tél és újra tavasz

Az ünnepek alatt újranéztünk néhány számunkra fontos filmet. Az egyiket (Még egy év) azért mert, a benne szereplő házaspárban magunkra ismertünk már korábban is, s hogy hasonló élethelyzeteink voltak/vannak, mint nekik. (Erről már korábban írtam is.)



Hogy-hogy nem, a film időbeli tagolásának főcímei megegyeztek Ki-Duk Kim, koreai rendező 2003-as Tavasz, nyár, ősz, tél és újra tavasz című filmjével.

Senki sem mentes az évszakok hatalmától, azok évenkénti születési, fejlődési és hanyatlási ciklusától. Még az a két szerzetes sem, akik a hegyekkel körülvett tavacska mellett osztoznak egy remetelakon. Az évszakok változása nem csak a természetre, hanem a benne élő emberekre is erős hatást gyakorol. Felpezsdít, energiával tölt meg, sebeket gyógyít és elmélkedésre késztet. Az öreg szerzetes vigyázó szemei előtt, egy gyermekből lassan fiatalember lesz, aki megtapasztalja az ártatlanság elvesztését, amikor a játék kegyetlenségbe torkollik... a szerelem ébredését, amikor egy nő belép zárt világukba... a féltékenység és a megszállottság gyilkos hatalmát... a megváltás árát... a tapasztalat adta felvilágosodását. Éppúgy, ahogyan örök az évszakok váltakozása, úgy lesz a remetelak mindig a lélek otthona a jelen és az örökkévalóság között lebegve. Forrás: port.hu
Bűn és bűnhődés

Idén pedig egy karácsonyi baráti beszélgetésünkben a "bűn és bűnhődés" karmikus témájával foglalkoztunk és nekem megint ez a filmanalógia jutott eszembe.Találtam is egy ragyogó részletes elemzést a filmről és a benne levő szimbólumokról.

A keleti bűnök mások mint a nyugatiak:

NYUGATON
1. Kapzsiság vagy mohóság.
2. Kéjelgés, testi és nemi vágy.
3. Büszkeség.
4. Harag.
5. Irigység.
6. Falánkság.
7. Lustaság.
KELETEN
1. Görcsös kapaszkodás
2. Szenvedély
3. Harag, düh
4. Téves ítélet
5. Az emlékezet elvesztése
6. A bölcsesség elvesztése
7. A teljes összeomlás
Keleten a bűnök egymásból következnek, tehát a "görcsös kapaszkodásból" nőnek ki. Feldmár András levezetése:

"Ha az ember azért munkálkodik, hogy a munka gyümölcsét élvezze, abból ragaszkodás, kapaszkodás, kötődés születik. S a görcsös kapaszkodás az első bűn. Amikor az anyánk azt mondja nekünk, hogy "mindent feláldoztam érted, s most képes vagy ezt mondani nekem", akkor ilyen görcsösen Kapaszkodik. Ez a hinduk szerint bűn. Nem az én bűnöm, az anyám bűne. Mert ha ő adott valamit nekem, dolgozott értem, azt mindenféle kötődés, elvárás nélkül kellett volna, hogy csinálja. Abban a pillanatban, amikor valamit elvár tőlem, akkor már ennek a görcsös kapaszkodásnak a bűnében él. Akkor már a munkája gyümölcsét akarja élvezni, nem a munkáját. Ez az egyik legfontosabb dolog, amit a Kelettől meg tudunk tanulni, azaz az, hogy valami rettenetesen rossz történik akkor, amikor nem a folyamatot élvezzük, hanem csak kibírjuk a folyamatot azért, hogy a végén majd jó legyen nekünk. A keletiek azt mondják, hogy a célért dolgozni őrültség, s ez azt jelentené, hogy a nyugati országok legtöbb emberét elmegyógyintézetbe kellene vinni, mert legtöbb nyugati ember nem azért dolgozik, mert a munkáját élvezi, hanem azért, hogy a munka gyümölcsét élvezze. Tehát a Bhagawad Gita szerint csaknem mindannyian bűnösök vagyunk. Az első bűn tehát a kötődés, a ragaszkodás. Ebből fakad a szenvedély és mindenféle érzelem.
A második bűn a szenvedély. A sok szenvedélyből születik a harag, a düh, ami a harmadik bűn. A harag tehát mindkét kultúrában bűn. A haragból születnek mindenféle téveszmék, hallucinációk, téves ítéletek, amik a negyedik bűnt alkotják. Tehát a téveszmék, illúziók, hallucinációk, a hinduk szerint nem pszichiátriai, hanem morális problémák. Amikor az ember már annyira haragszik, hogy tele lesz téveszmékkel, és téves ítéleteket hoz, akkor elveszíti az emlékezetét. Olyankor már semmire sem tud teljesen emlékezni. Az emlékezet elveszítése az ötödik bűn. A hatodik a bölcsesség elvesztése. Bölcsességen a megkülönböztetés képességét értik. Nem mindegy minden, nem minden ugyanolyan. Aki bölcs, az nagyon tisztán látja a dolgok közötti határokat. Ha valaki már nem tud megkülönböztetni, ha minden ugyanaz, egyforma a számára, az a bölcsesség elvesztését jelenti, ami a hatodik bűn. A hetedik bűn pedig a teljes összeomlás. A bölcsesség elvesztése után a teljes összeomlás következik."
S bűntől való megszabadulás pedig a visszafelé úton történik.
"Amikor olyasvalakivel találkozik az ember, aki teljesen összeomlott, akkor azt az illetőt fel kell építeni. A felépítés pontosan az ellenkező irányba halad. Az első dolog, amit az embernek meg kell tanulnia az, hogy aki segít -a terapeuta, vagy az erkölcsi tanító, a guru, vagy bárminek hívjuk - ha segíteni akar annak, aki teljesen összeomlott, meg kell tanítani az illetőt a megkülönböztetés képességére. Ez az első probléma. Miután ez sikerült, az ember elkezd emlékezni, ha megengedheti magának azt, hogy mindenre emlékezzék, arra is, amit azért felejtett el, mert nem akart különbséget tenni. Például, ha nő lennék, és az apám, a nagyapám, vagy valaki szexuálisan "játszott" volna velem kiskoromban, akkor azért nem emlékeznék rá, mert nem akarnék diszkriminálni. Nem akarnám azt mondani, hogy az apám ezt csinálta velem, tehát nem az apám. Félnék ezt kimondani, mert akkor az anyámat is meg kell tagadnom, hiszen hogy élhetne az anyám az apámmal nyugodt szívvel, ha engem az apám szexuálisan használt? Legjobb, ha elfelejtem az egészet, mintha azt sem tudnám, hogy mi történt. De amikor az embernek már van annyi bátorsága, hogy elkezd különbséget tenni, akkor megengedheti magának, hogy elkezdjen emlékezni. Amikor elkezd emlékezni, akkor megengedheti magának, azt hogy otthagyja a kétes ítéleteit, a téveszméit, s akkor már esetleg nem kell annyira haragudni, nem kell annyira mérgesnek lenni. Aztán a szenvedélyeink csökkennek egy kicsit, s végül, legutoljára, megtanulja az ember, hogy nem kell ragaszkodni, nem kell kötődni, hogy a megromlott kapcsolatokat ott lehet hagyni, nem kell örökké azokkal lenni, akikkel az ember elkezdte az életét. Ez a hindu pszichológia."

Buddhista fejlődéstörténet

A Tavasz, nyár, ősz, tél és újra tavasz egy igazi három generációs buddhista fejlődéstörténet is, melynek kulcsa a Szív szútra: ami a forma és üresség azonosságát taglalja.
Ez a szútra azt jelképezi, hogy az ember dolga az életben megszabadulni az ösztönkésztetéseitől és a világ dolgaival kapcsolatban kialakított függő helyzettől, az agressziótól a természet ellen, majd a szexuális vágyak erejétől. Az ember akkor bölcs, ha felismeri, hogy az út a kiüresedésen át vezet, melyben ezután már formák sincsenek. Az emberek által létrehozott tárgyak csak egy ideig képesek megtörni a tér-idő végtelenségét.

Ez a szútra az elkövetett bűn- büntetés végrehajtás eszköze is a filmben. Ahogy a szerzetes a macska farkát tusba mártva írja fel a Szív szútra jeleit a tó közepén álló remetelak előtti fapadlóra. Ezt kell egy éjszaka alatt kivésni azzal a késsel, amellyel a bűnt elkövette a féltékenységében a fiú. Majd a megérkező rendőrök különböző színekre festik a már kivésett jeleket és ezek után viszik börtönbe, már nem megbilincselve a bűnöst. Ezzel a szertartással minden indulat elmúlik: a szerzetes csalódott dühe, a fiú féltékenysége, és a tettének következményeitől való félelme, de még a két rendőr gyorsított végrehajtási kényszere is.



A forma üresség, az üresség forma

Az üresség nem különbözik a formától, a forma nem különbözik az ürességtől. Ami forma, az üresség, ami üresség, az forma.

A szív szútra
A mély meghaladó bölcsesség szíve szútra
(Mahá pradzsnyá páramitá hridaja szútra)
Avalókitésvara bódhiszattva a mély meghaladó bölcsességben időzvén látja, az öt alkotórész mindegyike üres, és ezzel minden szenvedést meghalad.
Sáriputra! A forma nem különbözik az ürességtől, az üresség nem különbözik a formától. A forma valóban üresség, az üresség valóban forma. Így ilyen az érzés, az érzékelés, az akarat és a tudatosság is.
Sáriputra! Minden jelenségnek üresség a természete. Nem keletkeznek, és nem szűnnek meg, nem tiszták, és nem szennyezettek, nem növekszenek, és nem csökkennek.
Ezért az ürességben nincs forma, érzés, érzékelés, akarat és tudatosság. Nincs szem, fül, orr, nyelv, test és értelem, nincs szín, hang, szag, íz, tapintás és tudati folyamat, nincs birodalma az érzékszerveknek és a tudatosságnak. Nincs nem tudás, és nincs annak megszűnése, nincs öregség és halál, és nincs ezek megszűnése sem. Nincs szenvedés, nincs annak oka, nincs annak megszűnése, és nincs útja a megszüntetésnek. Nincs megvalósítás, és nincs megérkezés, mivel nincs, amit el kellene érni.
A bódhiszattvának a meghaladó bölcsesség által akadálytól mentes a tudata. Mivel nincs akadály, nincs félelem sem, így meghaladva minden illúziót a megszabadulást eléri.
A három világ összes buddhái a meghaladó bölcsesség által valósítják meg a tökéletes és felülmúlhatatlan felébredettséget.
Ezért ismerd fel a meghaladó bölcsességet, a nagy szent eszmét, a nagy tudás eszméjét, a felülmúlhatatlan eszmét, a hasonlíthatatlan eszmét, azt, ami véget vet minden szenvedésnek, a bölcsességet, ami valóságos és nem hamis.
Ezért hangoztasd a meghaladó bölcsesség eszméjét, amely így szól:
gaté, gaté, páragaté, páraszamgaté, bódhi szváhá
gaté, gaté, páragaté, páraszamgaté, bódhi szváhá
gaté, gaté, páragaté, páraszamgaté, bódhi szváhá
Dobosy Antal fordítása (1989., módosítva 2012-ben)
A filmben megjelenő Buddha-szobrok különböző fejlődési szinteken 

Az elején egy kis házi oltár szobor, kis aranyhalakkal telt medence, közepében, majd egy hatalmas szobor a közeli dombon, melynek a vállán áll a kisgyermek és a fülcimpájáig is alig ér. Majd a kamasz, aki már ugyanott állva egész a homlok magasságig nőtt. Majd a film végén a házi oltár mögül kiemelt szobrocskával, erőnek erejével felmászó szerzetes, aki még egy követ is magával vonszol, régi bűne feloldásaként a legmagasabb pontra, ahonnan átlátja léthelyzete és múltja lényegét.



A különböző terek közti falak nélküli ajtók és kapuk, átjárók is izgalmas szimbólumai a filmnek. 
A tó közepi házban a Buddha szobrocskától jobbra és balra levő ajtók a nő és férfi oldalt szimbolizálva.
A tó és a part közötti ajtó a víz és föld elem határát szimbolizálva.
De a papírra leírt "lezárva" felirat, amit az orra-szájra-szemre-fülre helyezve zár le egy korszakot az illető életében, s amelynek tapadása vízzel és/vagy tűzzel oldható fel.

A teljes film itt megnézhető.