71 éves Jim Jarmusch - A Halott ember, avagy William Blake életfilmje

A napokban volt 71 éves Jim Jarmusch. A korábbi Váltópályaudvar c. elmélkedésemet Jim Jarmusch A halott ember című, 1995-ben bemutatott amerikai, német és japán koprodukcióban készült western drámája ihlette. A főhősünk (William Blake) földi „életfilmjének” utolsó előtti filmkockáit látjuk egy lassan döcögő jobbról balra (a filmes szimbólumok szisztémája szerint a jelenből a múltba) haladó fapados vonat utasterében. https://it.wikipedia.org/wiki/Dead_Man_%28film%29

A film mottója: "Nem élvezet utazgatni egy hótt emberrel." (Henri Michaux)

A halálközeli élmények jelentős része számol be arról, hogy az elmúlt élet egy panoráma kivetítőn jelenik meg, ahol minden egyszerre történik, a születéstől az éppen akkori halálközeli állapotig.

Az a tétel, miszerint „a világon már minden megtörtént és mi csak emlékezünk” is megerősítést nyert számomra e film alapos elemzése kapcsán, Csörgő Zoltán a „Szakrális szimbólumok a játékfilmekben” című tantárgyának civilegyetemi szemeszterében a kétezres évek legelején.

A vonatablakok számomra mindig is egy kicsit a filmkockákat jelentették, amióta Szőnyi István Éjszakai vonat festményén ezt egyszer beazonosítottam. https://montazsmagazin.hu/az-ejfeli-gyors/

Az élet folyóján pedig a forrástól az örökkévalóság óceánjáig hajózunk oda-vissza az idők végezetéig, mint Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején könyvének végén az öregkorukban egymásra találó pár.  Néhány ideillő idézet:

„Az emberek nem egyszer és mindenkorra születnek meg azon a napon, amikor az anyjuk a világra hozza őket, hanem az élet újra meg újra rákényszeríti őket, hogy megszüljék magukat.”

„A szerelem a sorscsapások közepette megnő és megnemesedik.”

„A szív memóriája a rossz emlékeket kiveti magából, a jókat pedig felnagyítja, s ezzel a csalafintasággal érjük el, hogy el tudjuk viselni a múltat.”

„Az ember a maga kiszámolt homokszemeivel jön a világra, és azok a szemek, amelyeket bármi okból, önmaga vagy más miatt, szándékosan vagy kényszerűségből nem használ fel belőlük, örökre elvesznek.”

William Blake (Johnny Depp), aki kezdetben csupán nevében mutat hasonlóságot a neves angol költővel. Egy zsíros állás reményében keresztülvonatozza a vadnyugatot, ám Acélvárosban munka helyett gyilkossági ügybe keveredik és menekülnie kell. Igazi utazása csak ezután kezdődik: mint törvényen és életen kívüli árny bolyong különös indián lélekvezetőjével, Nobodyval (Gary Farmer). Eközben mindenre elszánt fejvadászok erednek nyomukba, ők ketten pedig a létezés és alkotás értelmét kutatják. (wikipédia)

…..

Az „égi váltópályaudvar” fogalom hallatán megjelent a képzeletem határán egy hatalmas váltópályaudvar képe, ahol megtestesülésre váró lelkek sora várakozik. Ki padokon ülve, ki fel-alá sétálgatva a peronokon, ki pedig az égi restiben kávézgatva várja, hogy lent a Földön végre apja és anyja egymásra találjon és ő beleköltözhessen abba az éppen megtermékenyült petesejtbe. Hogy megkezdődhessen a sejtosztódás, és 9 hónap elteltével egy 3-4 kilót nyomó csecsemő nagyságú „bőrborítású szkafanderben” testet öltsön.

A várakorás utolsó pillanatában még megerősítésként a Jóisten a fülükbe súgja, hogy miért is a testetöltés, s részletgazdagon levetítse egy gömbpanoráma vetítővászonra a jövőben megtörténő események halmazát, ahol egyszerre történik minden. Hogy majd álmukban, vagy tudatossá válásuk során egy kis elcsendesedés után fel tudják eleveníteni és földi létükben időbeliséget adhassanak a leszületés előtt ömlesztve látott történéseknek.

A Halott ember c. film pedig pont az ellenkező irányú folyamatot, a földi létből való visszatérést mutatta meg számomra. William Blake - aki eleinte csupán nevében mutat hasonlóságot a neves angol költővel - a zsíros állás reményében keresztülvonatozza a vadnyugatot, ám Gépvárosban munka helyett golyót kap a szívébe. Igazi utazása csak ezután kezdődik: mint a törvényen és az életen kívüli árny, bolyong a furcsa "lélekvezetőjével", a kicsit ellentmondásos külsejű Senki nevű indiánnal.

A film elején főhősünk (William Blake) földi életfilmjének utolsó filmkockáit látjuk egy lassan döcögő, jobbról balra haladó fapados vonat belső terében, ruhája vadonatúj és inkább ünnepi öltözéknek tűnik, mintha esküvőre, vagy temetésre menne. Pedig mint kiderül könyvelő, és Machine (Gép) városába igyekszik az ország másik végéből Cleavlandből, ahol  a szülei nemrég meghaltak és egy menyasszonya is volt, aki meggondolta magát. Időnként el-elszundít, miközben szinte lecserélődik az utazóközönség. Minden egyes felébredésnél más-más ül vele szemben és a többi ülésen is. Bőröndjén kirakja a pasziánszot. Ki-kitekint, az ablakon és a táj is egyre fenyegetőbbé válik. A mozdony egyre sebessebben száguld téridőkön át és egy alagút után a hajszolt tekintetű mozdonyvezető egyszer csak megjelenik az utastérben és leül főhősünkkel szemben:

Micsoda első gondolatok?!:

-          - Nézzen ki! - Nem olyan érzés, mintha hajón lenne?

-          - És éjjel mikor a mennyezetet nézi és ott lötyög a fejében a táj, akkor azt kérdi magától: "Hogy lehet az, hogy a táj mozog, a hajó pedig egy helyben áll?"

…..

-          - Állást ígértek... - Machine városában.

-          - Machine? - Az a pálya vége.

Majd az egyik felébredést egy bölényvadász társaság vonatablakon való kifelé lövöldözése okozza. 

Robogó vonatból lövöldözős igazi westernfilm jelenet.

-         -  Nézze! Bölényekre lövöldöznek.

-          - A kormány szerint csak tavaly egymilliót öltek meg belőlük.

Koporsókészítők üzlete, bölénykoponyák és bőrök standja és szúróstekintetű városlakók jelzik, fenyegetően valami tragédia bekövetkezését. Majd a Dickinson Fémműbe érkezve megtudja, hogy lekéste az állást egy hónappal.

-         -  A szüleim halála után mindent feladtam, hogy idejöhessek.

……

-         - Neked itt csak egy dolgod lesz, hogy alulról szagold az ibolyát!

Majd egy papírvirágokat áruló lánnyal megy el:

- Tudja, miből vannak? Papírból. Ha egyszer jobb sorom lesz, szövetből készítem majd. Selyemből. És parfümmel illatosítom őket. Francia parfümmel. Mindegyiket.

-          - Milyen szaga van?

-          - Papír. Mert az is.

Majd egy pisztoly kerül elő, ami el is sül nem sokkal ezután. A gyártulajdonos Mr. John Dickinson fia,  a volt szerető pedig meghal. Ami miatt menekülni is kell W. Blake-nek is, de az ő szívében is ott a golyó már. Aztán egy egészen furcsa dimenzióban ébred. Egy kövér indián szólítgatja:

• - Egy golyó van a szívednél.
• - Ki akartam vágni, de mélyen van.
• - Még a szívedbe vágnék, és kiszabadítanám a lelked.
• - Ostoba f*sz fehér ember!

Mr. John Dickinson pedig felbérel néhány fejvadászt, hogy főhősünknek nyomára bukkanjon. És egy kitömött medve szellemétől kér tanácsot:

• -          Cole Wilson, te már élő legenda vagy.  Tudom, benned bízhatok.
• -          Conway Twill, te is remek gyilkos vagy. Csak ne jártatnád a mocskos pofádat!
• -          És Johnny, a Kölyök. Állítólag már 14 embert öltél. Az éveid száma is alig van annyi.
• -          De hát istenem... mit várhatunk attól, aki végig egy medvéhez beszél? Egy rohadt medvéhez.
• -          A föld méhének kerek kövei üzennek a tűz által. … Természet anya a hasonlót a hasonlóval párosítja. És a beszélő kövek sokáig szemeztek a nappal…. Egyesek szerint a villám gyermekei... de szerintem a mennydörgéssel érkeztek a földre.

Majd Senki faggatja főhősünket

• -          Megölted azt, aki megölt?
• -          Én nem vagyok halott.
• -          Mi a neved, ostoba fehér ember?
• -          Blake. William Blake.
• -          Hazugság! Vagy valami fortély?
• -          Nem. William Blake vagyok.
• -          Akkor pedig hótt ember vagy.
• -          Nem értem.
• -          Tényleg William Blake vagy?
• -          Igen. 

-          "Minden éj... s napon pedig

Lesz ki búra születik.

Minden nappal s éjszakán

Lesz, kit sorsa kéjre szán.

Lesz, kit sorsa kéjre szán

S lesz, kit örök éjre szán."

• -          Tényleg nem értem.
• -          De én értem, William Blake! Költő voltál. És festő. Most pedig fehér emberek gyilkosa.
• -          Most pihenj, William Blake!
• -          "Lesz, kit sorsa kéjre szán
• -          S lesz, kit örök éjre szán."

Az egyik vad fejvadász vacsorakészítésbe fog és költői nosztalgiázásba is kezd…

• -          A sas csak az idejét fecsérli, ha egy varjútól akar tanulni.
• -          Te akartál már hold lenni?

Az indiánról most tudjuk meg hogy lett Senki.

-          A nevem Senki.

-          A nevem Xebeche. Aki folyton beszél mégse mond semmit.

-          Aki folyton beszél...

-          Nem azt mondtad, hogy a neved Senki.

-          A Senki jobban tetszik.

-          Senki?

-          Miért nem vagy a törzseddel?

-          Keverék vagyok. Anyám ungumpe piccana volt, az apám Absolucca.

-          Ferde szemmel néztek rám. Kiskoromban gyakran magamra maradtam.

-          Hónapokig követtem szarvas testvéreimet. Jó vadász akartam lenni.

-          Végül a szarvas-nép megsajnált, és egyikük nekem adta az életét.

-          Puszta késsel vettem el. Mikor föl akartam vágni, fehér emberek érkeztek. Angol katonák. Egyiket megszúrtam, de fejbe vágtak egy puskával. Minden elsötétült. Mintha elszállt volna a lelkem. Keletre vittek. Ketrecben. Torontóba, aztán Philadelphiába, majd New Yorkba.

-          Amikor egy városba értünk, mintha az összes fehér ember hirtelen odaköltözött volna.

-          Az összes új városban ugyanazok az emberek vártak, nem értettem, hogyan tudtak ilyen gyorsan költözködni. Végül hajóra raktak és átkeltem a nagy vízen... Angliába. És mutogattak nekik... mint egy befogott állatot. Közszemlére tettek. Utánozni kezdtem hát őket...hátha úgy kevésbé lesz érdekes a kis vadember a számukra. De épp ellenkezőleg...betettek a fehérek iskolájába. Ott találtam egy könyvben a szavakra, melyeket te, William Blake írtál. Hatalmas szavak voltak és hozzám szóltak. Alapos tervet dolgoztam ki és megszöktem.

-          Ismét átkeltem a nagy vízen. Sok szomorú dolgot láttam, mikor visszatértem népem földjére. Mikor elmeséltem nekik kalandjaim történetét, mérgesek lettek. Hazugnak neveztek. Xebeche-nek. Aki sokat beszél, és semmit se mond. Kigúnyoltak. A saját népem!

-          Eljöttem, hogy egyedül járjam a világot. Senki vagyok.

-          Ugye milyen jó, hogy a nap lassan megy le? Nem csak úgy hirtelen, mintha elfújnánk egy gyertyát.  Az egyik percben még világos volna, aztán puff neki... egyszerre csak hótsötét.

Be is kuláznék a félelemtől.

Egyszer volt, hol nem volt, élt három medve az erdőben:

Egy apa medve, egy anya medve, és egy kis medvebocs.

Egyik reggel ették a kis reggeli zabkásájukat.

Mindegyiknek saját kis tálkája volt... ...a zabkása túlságosan meleg volt...

- És, ha megölnek?

- Senki vigyáz rád.

A medvék is hazaértek. A medve papa így szólt: "Valaki megette a zabkásánkat."

Magamhoz vettem..., ...a Nagy Szellem étkét..., ...Agavé Nagyapót.

 

• - William Blake. Különös, hogy nem emlékszel a verseidre.
• - William Blake?
• -Az vagyok.

Ismerik a verseimet?

 

"S lesz, ...kit örök éjre szán."

 

• Rómát se egy nap alatt építették.
• Bár én nem voltam ott.
• Friss hullák.
• Olyan, akár egy átkozott ikon.
• Na, szóval ott tartottam, hogy a nagyapó skót volt, a MacTwill klán tagja.
• A szoknyájuk színe arany és bíbor volt.
• De én soha fel nem vettem.
• A Mac-et elhagyta a nevéből, mikor a Vadnyugatra jött szerencsét próbálni.
• És a te családod?
• Kitalálom.
• Német vagy, ugye?
• Eltaláltam?
• Eltaláltam?
• Osztrák?
• - Senki?
• - William Blake!
•  
• A vízből ácsolt hídhoz tartunk. A víz tükréhez. Ott átjutsz a világ következő szintjére. Ahonnan William Blake jött. Az a lelke lakhelye. Visszajuthatsz a tükör túloldalára, ahol a víz az éggel összeér. 
• Fehér csereállomás. Itt kapják az indiánok a betegségeket. 
• Milyen betegségeket?
• Himlőt, gümőkórt. Fertőzöttek a takarók. Széthurcolják a falvakba.

 

 

Kenuban ébred W.B. a tengerparton indián temetkezési ruhában. Senki nem búcsúzik Blake-től, majd elengedi a kenut a tenger felé. Elmenőben még Blake látja, hogy Cole közeledik Senkihez. Túl gyenge hogy hogy szóljon,  tátja, ahogy a ketten egyszerre lőnek és megölik egymást. Fekete-fehér, jó-rossz kioltja egymást.  Utoljára felnéz az égre Blake és meghal, miközben kenuja sodródik.

Utolsó párbeszéd:

• Ő a legjobb tengeri-kenu készítő.
• Hello.
• Kibéleltem a kenudat cédrussal.
• Ideje indulnod.
• Térj vissza oda, ahonnan jöttél.
• Clevelandbe?
• Oda, ahonnan minden lélek érkezik...
• És ahová mindegyik visszatér.
• Nincs már dolgod ezen a világon.
• Találtam dohányt.
• Jó lesz neked az útra,
• William Blake.
• Senki!
• William Blake.

Jim Jarmusch Ohio államban született, szülei cseh, ír és német felmenőkkel rendelkeznek. 17 éves korától New Yorkban művészeti tanulmányokat folytatott a Columbia egyetemen, majd filmművészetet tanult a Tisch School of the Arts intézményében. Itt rendezte meg élete első filmjét, a Permanent Vacationt 1980-ban. Itt ismerte meg többek között Nicholas Ray filmrendezőt. Ezt követően Wim Wenders asszisztense volt, aki színészként is alkalmazta filmjeiben. Mozifilmjei mellett forgatott zenei videóklipeket is. Többek között a Talking Headsnek, Tom Waitsnek és Neil Youngnak. A zene számára „a legmagasabb és legszebb formája a kifejezésnek. Zene nélkül az élet értelmetlen.”

Henri Michaux (1899-1984) Kiváló költő és festő, aki a kábítószerektől a keleti meditációig mindent felhasznált a belső emberi megismerés valamennyi oldalának feltáráshoz – az élet mulandósága felett érzett fájdalomtól egészen a szellemi felsőbbrendűség örömmámoráig. http://bozothegyi.hu/hu/index.php?option=com_content&view=article&id=52&Itemid=71

William Blake (London, 1757. november 28. – London, 1827. augusztus 12.) angol költő, festő, grafikus és nyomdász. Az angol romantikus költészet általános jegyeinek csaknem mindegyike megtalálható Blake költészetében, anélkül, hogy példátlan eredetisége csorbulna. Blake saját korában teljesen elszigetelten élt, nem ismerték mint költőt, csak mint rézmetszőt tartották számon, költészete jelentőségének felismerése majdnem egy évszázadig váratott magára, a XX. században fedezték fel, s ekkor került az őt megillető helyére az angol és a világirodalom történetében és kezdődött meg költészetének és festői, grafikai munkásságának mind a mai napig tartó legendás utóélete.

https://hu.wikipedia.org/wiki/William_Blake