MarIMozI-LIvaFIlm-kYVETítés

MarIMozI-LIvaFIlm-kYVETítés

2015. december 20., vasárnap

„Gyere a moziba be” – 4 film karácsonyra!

http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2446:gyere-a-moziba-be-4-film-karacsonyra&catid=49:kultura&Itemid=72

Könnyű klasszikus, nagyon komoly dráma, még komolyabb háborús eposz, könnyebb, de példázatos mese – ebben a sorrenden ajánljuk a filmeket: Sok hűhó semmiért, Az élet fája, Az őrület határán, Az emlékek őre:

Sok hűhó a szerelemért


Egy filmrendező két nehéz filmje – Csak felnőtteknek!
Az élet fája

„Az őrület határán"

Az emlékek őre

2015. október 26., hétfő

A kezdő


avagy egy játékfilm sztorijába csomagolt PR-film






A férjem kollégája ajánlotta ezt a filmet, mondván a film főszereplőjének karaktere teljesen olyan, mint a hatvanas évei elején járó, de még mindig fiatalos lelkületű, minden újra nyitott, mindig újra és újrakezdő, örök-kamasz „Monsieur” (a háta mögött így hívják a fiatal kollégái) férjemé.


Magunkra ismertünk ebben a filmben is, mint ahogyan az úgy két éve látott Még egy év-ben.


Magam 48 évesen tanultam pl. PR-t és 55 évesen lettem kezdő újságíró, 33 év műszakiság után. E tanulmányaim során tanultam, hogy a PR (Public Relations) – a bizalomépítés művészete. Se nem marketing, se nem reklám. A PR egyik audiovizuális eszköze a film. PR filmek célja nemritkán a nevelés, a közvélemény értékeléseinek átformálása egy játékfilm sztorijába csomagolva. Így pl. a húsz éve bemutatott A zaklatás című filmben tanulmányozhattunk egy olyan élethelyzetet, amelyben nem egy nőt zaklat a férfi főnöke, hanem egy férfit a nő főnöke. Ennek a furcsa nemi szerep-cserés konfliktusnak a feloldására adott a film sok-sok izgalom után egyfajta megoldóképletet. (De ilyen PR-filmnek tekinthető a Tőzsdecápák, vagy a Krízispont is, csak itt a pénz a főszereplő.)


Manapság pedig A kezdő (The Intern) című színes, magyarul beszélő, amerikai komédia a ragyogó példája az ilyenfajta üzenetet hordozó PR-filmeknek.


„A menő netes divatcég az egyenlő esélyek jegyében idősebb gyakornokokat is hajlandó fogadni. De erre talán nem készültek fel: beállít hozzájuk egy 70 körüli öltönyös, diplomatatáskás úr (Robert De Niro), és munkát kér. Valaha ő is hasonló szakmában dolgozott, mondja. A cég főnöke, a megállíthatatlan tempójú és nehezen elviselhető temperamentumú Jules (Anne Hathaway) alkalmazza a férfit, és attól kezdve kénytelenek eltűrni egymást: különböző szeszélyek, különböző szokások és hasonló nyakasság ütközik össze - egészen addig, míg a sok utálatból talán barátság nem alakul.” Forrás: Port.hu


Így több élethelyzet megoldására ad kitűnő PR-es megoldást ez a film. Olyanokra, mint hogy:

  • Mihez kezdjen egy nyugdíjas, nagyvárosi özvegyember magával, ha nem bírja már az egyedüllétet? 
  • Hogy tudja felhasználni az idősek tapasztalatait egy fiatalosan lendületes internetes cég? 
  • Mihez kezd az emberiség azzal a szerepcserével, amikor a feleség keresi a kenyeret és a férj pedig főállású apaként neveli a gyerekeket és viszi a háztartást? 


Ezekkel, a nem is olyan egyszerű kérdésekkel foglalkozik a film rendezőnője és egyben forgatókönyvírója Nancy Meyers.




A karakterekről:

Tökéletesen Robert de Nero-ra szabott a senior-gyakornok szerep, ahogyan eljut az esetlen laptop bekapcsolástól a minden helyre beilleszthető „Jolly Joker” szerepig. Ha kell soför, ha kell nagypapa, ha kell a családi krízis megoldója.

Anne Hathaway pedig kitűnően alakítja a felpörgött főnökasszonyt, aki egymaga old meg minden problémát, melynek következtében a cég és a család helyzete is kötélen táncolva imbolyog. A megoldás kulcsa pedig maga a senior-gyakornok lesz végül.

A filmben felfedezhetjük a mai kor fiatalos munkahelyét, ahol a főnökasszony biciklin közlekedik az épületben, s a fáradófélben lévő munkatársaknak kiutalhatnak egy kis gyors-masszázst, mely természetesen munkaasztalhoz jön egy csinos középkorú masszőrhölgy személyében.

Megláthatjuk azt is, hogyan hatja át egymást a két korosztály életérzése, s lesz trendi pl. a 70-es évek-beli diplomatatáska a film végére.
A kép forrása

Még egy párhuzamos gondolat:


Néhány éve Bagdy Emőke egyik előadásán hallottam, hogy valahol Franciaországban egy kis településen járt. Ezen a településen az öregek otthona és a deviáns gyerekek javítóintézete egymás mellett épült. A két intézmény vezetősége gondolt egyet és kitalálta, hogy az öregek képletesen örökbe fogadhatnak egy-egy ilyen deviáns fiatalt. Gondoskodhatnak róluk, tanulhatnak velük.


Az eredmény: aktív, gondoskodó idősek, nulla depresszió és kedves, okos, figyelmes gyermekek, nulla deviancia.


A PR (Public Relations) – a bizalomépítés művészete –, tanultam egykor én is. Se nem marketing, se nem reklám. A PR egyik audiovizuális eszköze a film. PR filmek célja nemritkán a nevelés, a közvélemény értékeléseinek átformálása egy játékfilm sztorijába csomagolva. Hát így valahogy…

2015. június 27., szombat

A madár hangjának üzenete


„A szerelem felhasítja ezt a szűk világot, és mögötte meglátjuk az egység fényét. Rácsok széttörnek, gondok lehullanak. Ebben a fénylő világban nincs semmi szomorú.”





Már megint a „Nagy Egész Felől Nézve” témájára találtam rá a Sajgó Szabolcs SJ által vezetett Párbeszád Háza-beli júniusi, „Madárszabadító, felhő, szél" (rendezte: Szaladják “Taikyo” István) filmmeditáción. A bevezetőben Szabolcs atya Assisi Szent Ferenctől talált analógiákat, s Naphimnuszból olvasott fel  Nap urunk-bátyánkról, Hold nénénkről, Szél öcsénkről, Víz húgunkról, Tűz bátyánkról, Föld anya-nénénkről. 



„Szaladják “Taikyo” István: filmrendező, játékfilmoperatőr. Fotóművésznek készült, 1993-ban végzett a Színház – és Filmművészeti Főiskolán, játékfilmoperatőr szakon. Rendezései többek közt az Aranymadár című rövidfilm, majd néhány évvel később a Madárszabadító, felhő, szél című nagyjátékfilmje. Első mesterének Hamvas Bélát tartja. Hamvas tanításai nyomán kezdte el keresni a saját útját, szellemi ismereteit a szent iratok, valamint a tradicionalisták René Gueneon, Julius Evola, Ananda Coomaraswami, tágították. 1990-ben fordult Buddha tanításai felé, 1993-ban vett menedéket Bodhgayában. 1997-ben a művészeteken keresztül találkozott a zennel, Marika Marghescu csoportjában. 1998-tól Shodo Harada Roshi tanítványa. 2000-ben kolostori elvonuláson vesz részt a Sogenji kolostorban Japánban Harada Roshi vezetésével, 2001-ben fogadalmat tesz, a Roshi hivatalosan is tanítványává fogadja és a “Taikyo” nevet adományozza neki. Jelenleg a magyarországi Onedrop közösség vezetője.”

1. Álom Húsvétkor
Máris beazonosíthatjuk, hogy ez egy „álomfilm” lesz, amelyben minden és mindenki Egy*, és mi ennek az egynek a részeiként azonosulhatunk a szereplőkkel, a helyszínekkel, hangulatokkal, tragédiákkal és örömökkel, álomban minden akadály leküzdhető…, még a folyón való átkelés is egyszer csak megtörténik. (*van egyfajta álomelemzés, amit mi magunk is gyakorolhatunk, hogy az álomban minden és mindenki mi vagyunk, a tárgyak, az emberek, az állatok, a növények, de még a gondolatok is)



Végtelen búzamezők és  -dombok látványával indul a film, felröppenő fehér galambbal, a táj áll és a kamera mozog (ebből is érződik, hogy a rendező maga egyedi látásmódú operatőr is egyben). Ebben a tájban kezdetben egy próféta arcú atya, és nem soká egy  fiú tűnik fel, aki egy kalitkába zárt madarat tanít a „szeretlek” szó kimondására. Belső monológjukat hallhatjuk, s nem is igen tudjuk megmondani, hogy melyikőjük beszél, Egy (egyforma) a hangjuk, hiszen az Atya és a Fiú, s a szentlélek Fehér galambja is Egy…(Szentháromság)
Az Atya és a Fiú találkoznak és együtt mennek egy darabon, beszélgetnek…
Az Atya meghallja a fogságba esett madarak hangját és rendre kiszabadítja őket. Ő tehát a Madárszabadító. A fiú pedig a rabmadarat tanítgatja tovább a „szeretlek”-re.

A búzamagról-búzaszemről még a Mandala-Mesélő időszakomban találtam egy gyönyörű leírást Mag és Szem címmel. Saját haiku-kalligráfiám a Szent Ignác-i Harminc Kegyelem részeként pedig ez lett:



A Húsvét kegyelmei a Talitán is megjelent.

„Aki kiszabadítja a madarakat, azt erősen megverik” – mondja a Fiú. Baljós előjelű mondat, melynek később jelentősége lesz.

-          A Hétköznapi mennyország című film kezdő és záró képsorával analóg ez az egész helyzet, ahol az apátlan hegedűs fiút hagyják helyben a társai a búzamezőben. 
-          De ez a gondolat, a jézusi megváltásra is utalhat, melynek a kereszthalálra való ítélés lett az eredménye, mely kereszt egyben a megváltás is. Saját tapasztalataim is vannak, végig jártam a Keresztutat a magam módján.

„Találkozunk, és valaki meghal” – mondja az Atya. S, hogy …nem kell sehová sem elmenni, mert
„Már ott is vagy”… Kamera most is mozog. „Akkor énekeltek, amikor akartok?” „Szakadozott életek a felhők.” „Űr…, ha a madár átrepül rajta, madármentes lesz.”  - bölcsességek hangzanak el.

2.Virágok, csillagok
A kamera a virágos réten vonul végig. Egy részletgazdag Dürer kép jut eszembe:


„Belenézel a kútba, mi az az aranyszál, amit megszakítasz? A Nap sugara…”

Isten a mi szemünkön keresztül tekint önmagára, hm...

Majd a saját könnyező pálmánk története is egybecseng ezzel a gondolattal, melyben a növényi üzenetekről elmélkedem. Könnyező pálma, Könnyező Szűz, lám megint egy analógia…

„Minden madár egy üzenettel érkezik a földre, egy üzenetet kell átadnia, egy titkot.”

Nekem is vannak madaraim itt az ablakom alatt. Itt pózolnak egy darabig, benéznek az ablakon. Nézik, min dolgozom. Ők is üzeneteket hoznak. Az élők és a már elmentek üzenetét?!  Húsvétkor egy rigó és egy varjú, járt itt… Tudom ők a szüleim, voltak. Megnézték, hogy minden úgy megy, ahogy mennie kell. (Sonka-tojás-torma-mustárt-s, hogy az ittmaradottak össze lettek-e terelve az ünnepre). De álmomban a szüleim voltak már denevérek is, akik az aranymálinkómat fogságban tartották. Szegény majdnem belehalt… Erről egy éve írtam is - Az aranymálinkóm meséje címmel -, amikor alig bírtam kilábalni a betegségből.  

„Akik elfogják a madarakat, megölik az üzenetet, amivel idejöttek.”
„Ugyanaz a madár, mindig ugyanazt az üzenetet énekli,… Néha kicsit változtat rajta, de mégis mindig azt énekli.., nem tud mást. Beszélnek, beszélnek, de az emberek nem értik. De nehogy azt hidd, hogy más nem beszél! Minden szól hozzánk,mond nekünk valamit, vagy azt hiszed nem beszél a fű, amikor fejedet ráhajtod? A madarak csak a saját hangjukon tudnak énekelni. Azt kell énekelniük, amit rábíztak. Ha megfogják őket, meghal az üzenet is.”
"Ha megfognak egy madarat elszakítják azt a fonalat, azt az aranyfonalat…, csomót kötnek rá és az gazdátlanul sodródik a szélben, és az üzenet nem jut el, meghal az üzenet."

3. Rácsok
Szonja-Szófia (bölcsesség) a lány neve, akinek a Fiú a "szeretlek"-re betanított madarat szánja, miközben a Könnyező Szűzhöz igyekszik segítségért; hogyan kelhetne át a folyón úgy, hogy a révész első éjszaka jogát elkerülhesse. 
Szófia és a Könnyező Szűz is Egy (ahogy az Atya és Fiú is) Szófia és Mária analógiája


"A szerelem felhasítja ezt a szűk világot, és mögötte meglátjuk az egység fényét. Rácsok széttörnek, gondok lehullanak. Ebben a fénylő világban nincs semmi szomorú."


4. Himnusz, fekete kutya
Az Atya és a Fiú dombtetőn levő fához igyekszik. Az Életfája szimbóluma is lehet. Közelről látszik, hogy a fele halott. (Csontváry Magányos cédrusához hasonlít.)Megpihennek mellette és fa gyümölcsével eteti a fogolymadarát a Fiú. Az Atyát is felébreszti álmából, hogy egyen belőle, de ő nem kér és szótlanul visszaalszik. Majd a Fiú felmászik a fára és így egy magasabb nézőpontból látja már a világot.

Meg is pillant egy fekete ruhás férfit, aki zarándokol, úgy tűnik egy ideig egy irányba mennek. 
De a végét egyedül járod...- mondja neki az Atya.
Gyönyörű ortodox dallamok hangzanak fel, ez a himnusz.

Majd az útelágazódásnál az Atya, a nevén szólítja a zarándokot és barátjával való békülésre biztatja. 
Jézusnak is van egy ilyen példameséje:

"Ha tehát áldozatodat a templomba az oltárhoz viszed és hirtelen eszedbe jut valaki, akinek panasza lehet ellened, hagyd ott az áldozatod az oltárnál. Menj és békülj ki azzal az emberrel. Aztán gyere és ajánld fel áldozatodat." Máté 5,23-24

A zarándok megdöbben, hogy az Atya mindent tud (a verebektől), még azt is, hogy az álmában a nagy fekete kutya ő volt... Bátyuska pedig rádöbben, hogy nagy urak a szokások, ami miatt a barátsága abbamaradt...

Apropó verebek: "Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de semmi többet nem tehetnek. Megmondom én nektek, kitől féljetek: Féljetek attól, akinek, miután megölt, hatalma van a kárhozatra vetni. Igen, mondom nektek: tőle féljetek. Öt verebet ugye két fillérért adnak? Isten mégsem feledkezik meg egyről sem közülük. Nektek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: sokkal értékesebbek vagytok ti akárhány verébnél." Lukács 12,4-7

A Fiú egy darabon elkíséri és rákérdez a kutyás álomra..., majd újra visszatér az Atyához... Ahogy az Atya is mondja, a rövidebb utat választva. 

A választás mindenkinél önmagánál van...


5. Felhő, Szél
"- Azt tudod-e már, hogy mit üzen ez a te madarad? - kérdi az Atya a Fiútól.
- Azt kell neki üzennie, hogy szeretem...

- Olykor minden mozog, de belül pedig minden mozdulatlan...
- Mi a neved Atyec?
- Felhő és szél"

Tehát magasabbról látja világot mint a Fiú, szabadon mozogva és mozgatva mindent és mindenkit...

A magam fotója tegnapról: Isten szeme...

Az Atya és a Fiú is alszik, álmodik tovább... 
Hogy mennek tovább és felhők is felettük...

Újabb madarak szabadulnak ki, újabb kalitkákból...

- Hol van az otthonod apám? 
- Hát hol lenne? Ahol a tied. 
- A nappal és az éjszaka, a kicsi és a nagy...
- Itt minden átbucskázik a fején és lesz belőle madár
- Nézd csak a madár átbucskázik a fején és lesz belőle mondjuk fű, vagy másik madár. Eldobják ezt,  és felveszik azt a ruhát. Tudod te ezt magadtól... csak lehet, hogy elfelejtetted.
Honnan való vagy? A madarak tudják, hogy nem innen valók vagyunk, ezért repülnek az ég felé... A növények is tudják, ezért kapaszkodnak az ég felé...

Halott madár nem énekel...

6. Szikrák, csoda
Újabb zarándok a tűznél, arról érdeklődik, hogy visz-e a Fiú ajándékot a Könnyező Szűznek. "Áldozatképpen, mert áldozatot kell hozni. Az áldozattal megváltozik a jövő... Nem múlik el semmi nyomtalanul, sem bűn, sem áldozat...

Atya bűnére is rákérdez a vándor: 
S válasz nem marad el:
- Megmenthettem volna valakit, elmondhattam volna az igazságot, de gyáva voltam és nem tettem..
- Ha egy tettet elkövetsz, már nem lesz olyan a jövő, mint annak előtte lehetett volna. Elvész örökre és születik valami más..., vagy szenvedés, vagy boldogság.
- Nagy titok az idő... 

Ha egy szemünk lenne mint Istennek..., aki nem ismeri sem a teret, sem az időt, számunkra is megszűnne mindkettő, az égő jelenben: egyszerre látnánk, ami elmúlt és azt ami következik, a jövőt...

A tűz múltja, jelene és jövője, a ki nem vágott fától a lángokba repülő pillangó hamujáig. 
A kamera mozog, a dolgok pedig állnak.
A szereplők álmodnak tovább. Egy Rubljov ikon Atya képét világítja meg a tűz és egy fehér galamb repül át a képtéren. Majd a Fiú álmában eljön a reggel  és a fehér galamb a búzamező felett is megjelenik. Zúgnak a harangok. Majd felébred és az éjszakában szabadon engedi madarát. Szófia miatt Máriának ajánlja áldozatát.




7. Szél, galambok
A Könnyező Szűz szabadította ki a madarat, s a kalitka feleslegessé vált.
Útelágazódás fűháromszögében elválik az Atya, s a Fiú.


"Találkozunk és valaki meghal."

A fiú a révhez ér, a révész nincs sehol. Tanakodik, hogyan érhetne át. 

8. Boldogság, madarak
Az Atya megpróbáltatásai jönnek. Megjelenik a kaszás, s később felbőszült parasztok verik agyon és gyalázzák testét. 

A Fiú pedig álmában átér és Szófiára rátalál, az üzenethozó madár - kit korábban elengedett -, felettük repdes.

Felhőket látunk, ahogy a Fiú és az Atya láthatja alulnézetből. Majd a felhők szemszögéből látjuk a zöld erdőt.

"Az ég határtalan áttetsző űr, a legvégső határig. Így midőn egy madár átrepül rajta, madármentes valóban."

A film nagyon megérintet, mintha velem történt volna, eggyé váltam a tájjal, a szereplőkkel, átéreztem fájdalmukat, felismeréseiket, s boldogságukat.


Az ablakomból néhány éve folyamatosan fotózom, madarakat, a felhőket, a Napot, a Holdat, s az időjárásnak változásait. A Serendipity írásom végén rátalálsz ezekre a képekre is. 



Erre a madárkára pedig Bükfüdőn találtam, rozsdás mentéjén fehér kereszttel.

A teljes film 

2015. június 27.

Antalffy Yvette

2015. május 31., vasárnap

Megbocsátás


Néhány hete láttam az Angelina Jolie által rendezett Rendíthetetlen című filmet, mely igazi elmélkedésre való ínyencség lett a számomra.

Egyrészről azért mert, az a kérdés foglalkoztat, hogy miért is rendez háborús filmet egy nő, mi lehet a személyes indíttatása, másrészt mert a Cohen fivérek forgatókönyvei mindig elgondolkodtatnak, harmadrészt pedig nagyon izgat az a kérdés, hogy változik egy-egy ember karaktere szélsőségesen nehéz élethelyzetekben. 



Az egyik filmajánlóban pedig olvastam, hogy a főszereplőt, Louis Zamperinit alakító színész, Jack O'Connell maga is hogyan azonosult ezzel a szereppel.

A 2014 júliusában, 97 évesen elhunyt Louis Zamperini egy legenda volt. Hosszútávfutóként indult az 1936-os berlini olimpián, a második világháborúban pedig bombázótiszt volt, és a Csendes-óceán felett lelőtték a gépét. Két társával együtt 47 napig hánykolódott a tengeren, majd japán fogságba esett, ahol olimpiai múltjának köszönhetően a legkegyetlenebb kínzásokat kellett kiállnia a háború végéig. Életéről Laura Hillenbrand írt bestsellert, ami a Coen testvérek forgatókönyve alapjául szolgált, amit Angelina Jolie rendezett az angol Jack O’Connell főszereplésével. O’Connell pedig mindent megtett, hogy visszaadja azt a lelki és testi keménységet, ami lehetővé tette Zamperini számára a túlélést. A tengeren töltött időszak és a fogolytábor megpróbáltatásai visszaadásához olyan sokat fogyott, hogy végül az orvosa szólt rá, hogy ezt ne folytassa, és ezekhez a jelenetekhez minden nap rossz kontaktlencsét hordott, hogy véreres legyen a szeme, és a japánok kínzásainak egy részét is közvetlenül átélte. „A címmel ellentétben többször is valóban megrendültem. De pont ez a lényeg, nem igaz? Meg kellett rendülnie a hitemnek és a fizikumomnak. Különben csak tettettem volna az egészet.” – magyarázta a színész, akit sokan generációjának legnagyobb ígéretének tartanak. (Vízer Balázs, PORT.hu)
Az elején leszögezem, hogy nem szeretem a háborús filmeket, mert mindig azt látom, hogy nincs az a „vég kezdete” állapot, amiben ne esne egymásnak a maradék két férfi ahelyett, hogy a békés megoldáson, vagy egyáltalán a kilábaláson agyalnának. Gondolom, a domináns hím-szerep mindig felülírja a józan észt.
Angelina Jolie életrajzát olvasva, még arra is fényderült számomra, hogy megelőző célzattal miért is operáltatta magát agyon az utóbbi években; arra való hivatkozással, hogy a felmenők hamar haltak meg rákban. Rádöbbentett, hogy az ő lelke is mennyire beteg. Az életrajzból kiderült ugyanis, hogy fiatalon önértékelési zavarai miatt rituálisan vagdosta magát és lám felnőttkorára ez a zavar az öncsonkításig burjánzott nála, amihez jópénzért adtak tanácsot és segítséget is az orvosai.
A háborús témaválasztás pedig a Hazatérés (1979) című film által Oscar-díjassá lett színész apukának, Jon Voightnak is szólhatott akár. („Vagyok én is olyan jó háborús filmrendező, mint apám háborús filmszínész” - bizonyítási kényszeréből)

„Angelina Jolie tizennégy évesen otthagyta a színitanodát és arról álmodozott, hogy temetkezési vállalkozó lesz. Ebben az időszakban fekete ruhában járt, lilára festette a haját és gyakran járt „mosholni” a barátjával. Két évvel később, néhány utcányira anyja házától, egy garázs fölött bérelt lakást. Visszatért színi tanulmányaihoz és befejezte a középiskolát, bár úgy nyilatkozott erről az időszakról, hogy „lélekben mindig is egy tetkós kölyök maradok”.Angelina visszaemlékezése szerint a gimnáziumi éveiben elszigeteltnek érezte magát, édesanyja szerény jövedelemből tartotta el a családot, Jolie pedig gyakran hordott használt ruhát. Diáktársai csúfolták jellegzetes arcvonásai, szemüvege, soványsága és fogszabályzója miatt. Első kísérlete a modellkedésre kudarcba fulladt. Elkezdte rituálisan vagdosni magát késsel és éles tárgyakkal.” (forrás: wikipédia)


Az öngyötrés és a mások fizikai és lelki gyötrése ezért is izgathatta annyira a rendezőnő fantáziáját.
A film főhősének krisztusi szenvedését nézhetjük végig a több mint két órás filmben, kezdve a 47 napos óceánon való hajó(repülő)töröttségtől a több felvonásos gyötrelmes japán fogságig; a történetben egy pszichopata börtönparancsnokkal, aki a főhős lassú, gyötrő, testi-lelki megsemmisítését tűzte ki céljául, végigjáratva vele a pokol legsötétebb bugyrait.

A főhős karakterében pedig tisztán felfedezhettük az enneagram archetípusai közül az Egyest.

A Jézus és az enneagram Talitán is megjelent írásomban felsoroltam és a magam módján haiku-kalligráfiásan meg is rajzoltam, hogy a jezsuiták szerint a Jézusban megjelenő enneagram-karakterek miként nevezhetők a nevükön.

1. az irgalmas Jézus
2. az alázatos Jézus
3. az egyenes Jézus
4. az elégedett Jézus
5. a tanító Jézus
6. a bátor Jézus
7. az optimista Jézus
8. a szelíd Jézus
9. a türelmes Jézus

Nos ez az irgalmas Jézus ölt testet a film végén, amikor a főhős a rettegett lágerparancsnok puritán szobáját megpillantja, az asztalon egy bekeretezett fényképpel. A fényképen a parancsnok úgy 4-5 évesen az apja kezét fogja. (A főhős a lágertársaktól már az elején megtudja, hogy a parancsnok kegyetlenkedése hátterében egyfajta, a családnak történő bizonyítási vágy van, hogy feljebb kerüljön a ranglétrán.)
Ennek a fényképnek a látványa irgalommal tölti el főhősünk szívét. Rádöbben, hogy a lágerparancsnok múltjában mélyen gyökerező gyerekkori megfelelési kényszer miatt lett ilyen kíméletlenné.

A film végén pedig megtudjuk, hogy a valóságban Louis Zamperini meg akarta keresni retteget lágerparancsnokát, hogy megbocsásson neki, de erre személyesen soha nem került sor.




Angelina Joli pedig talán önmagának is megbocsátva készítette el ezt a hatalmas, Oscar díjra is jelölt alkotását.


2015. május 31.
Antalffy Yvette

2015. május 11., hétfő

LíviaFilm és MariMozi


Lívia és Mari korábbi, az on-line sajtóban megjelent írásai filmekről














Járjunk keresztutat filmekkel! - ből A passió - filmajánló

Óvakodj a vonzó pszichopatáktól! – A szürke ötven árnyalata - elmélkedés a filmkapcsán

Nagyra törő lélek porhüvelyben – Stephen Hawking - filmajánló, filmelemzés

Ünnepi mozi a Talitával - ból A színes fátyol - filmajánló

Sötét komédia – A pap gyermekei - filmajánló, filmelemzés

Fehér isten – Kutyák lázadása Budapesten - filmajánló, filmelemzés

Népvezér a panellakásban: A Wałesa-filmről - filmajánló, filmelemzés

Anna Karenina – Színház az élet? - filmajánló, filmelemzés

Árverés és kései szerelem – A „Senki többet” című filmről - filmajánló, filmelemzés















Járjunk keresztutat filmekkel! - ből az  Emberek és istenek - filmajánló

Ünnepi mozi a Talitával - ból  a Babette lakomája - filmajánló

Szinglik akcióban - a Kényszerszinglik című film okán készült cikk

Kleist és a „Mikkelsen-brand” - filmajánló, filmelemzés

Egy vagány kampányfilm: A fiú - filmajánló, filmelemzés



2015. április 24., péntek

A RÖVIDLÁTÓK


(meganeメガネ - szemüveg)

blogindító filmmeditáció


FEKETE - FEHÉR ÉS KODAK PIROS - ezek voltak az első gondolataim a film után.

Április harmadik keddjén egy Sajgó Szabolcs SJ vezette  filmmeditáción vettünk részt a férjemmel. A vetített film Naoko Ogigami Rövidlátók című alkotása volt.







"Ebben a spiritualitásban bővelkedő Japán filmben, a főhősnő, Taeko tavaszi fáradtságára orvosságot keresve ellátogat egy szigetre, ahol számára ismeretlen szokásokkal felvértezett emberekkel hozza össze a sors. A sziget ezen részének lakói, életét ugyanis az általuk "twilight"-nak nevezett, egy nagyvárosi ember számára értelmezhetetlen tevékenység teszi ki. Taeko eleinte elutasítóan, sőt barátságtalanul fogadja vendéglátói viselkedését. Idővel azonban rájön, hogy a "twilight" egy olyan elfoglaltság, ami az ő életét is megváltoztathatja vagy akár újra is értelmezheti. A kezdeti nehézségek ellenére, igen hamar ráébred arra, hogy újsütetű barátai segítségével meglelheti rég elvesztett nyugalmát és hitét az örömteli életben."  
twilight - szürkület - átmenet - kapu
Előtte Sajgó Szabolcs röviden elmondta, hogy miről is szól a film. Egy félórás általa vezetett meditációban ellazultunk, majd egy jézusi gondolatot olvasott fel: 

"Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál."

A szimbólumok az egyik fő érdeklődési és kutatási területem. A filmek pedig rendre szimbólumokkal dolgoznak, főként, ha Ázsiában készítették őket.

Maga a Rövidlátók (megane - メガネ - szemüveg) címválasztás is hordozza azt a filmes szakszóval "szellemi ingatlannak" minősülő tényt, miszerint az ázsiai emberek  jó része szemüveges. 


"A rövidlátás, másként miópia vagy myopia (myops: hunyorgó, pislogó görögül) egy látászavar, amiben a távoli tárgyak képe elmosódottan látszik. A szem fénytörő képessége az egészségesnél nagyobb, mert a szemgolyó túl hosszú, vagy a szemlencse és a szaruhártya az egészségesnél domborúbb."

Korábban a tudósok genetikus eredetűnek gondolták ezt a fajta rövidlátást, de már van ennek a ténynek is cáfolta:
„A rövidlátók aránya a világ népességében nagyjából 10 százalék körül van. Bizonyos csoportokban (például egyetemistáknál) magasabb, másoknál alacsonyabb. Ez a jó ideje állandó arány most felborulni látszik, ugyanis Kínában és Kelet-Ázsia több más országában is valóságos járvány lett a rövidlátásból. A hatéves gyerekek körében 40, a 18 éveseknél már 80 százalék a rövidlátók aránya, nagyvárosokban még ennél is magasabb, 90 százalék feletti. Vannak iskolák, ahol igazi különlegességnek számít, ha egy diák nem szemüveges. A rövidlátás elterjedtsége csak az elmúlt pár évtizedben lett ennyire drámai. Az Economist és a New Scientist két felmérést idéz, az egyik az 1970-es évekből való (akkor a 16-18 évesek között 25 százalék körül mozgott a szemüvegesek aránya), a másik 2000-ből, amikor a 6 évesek között minden ötödik volt rövidlátó… A kutatók szerint egyszerűen arról van szó, hogy a gyerekeket hülyére tanultatják, és emiatt elromlik a szemük… A kínai városi gyerekek gyakorlatilag nulla időt töltenek természetes fényben, így a szemük fejlődésében pontosan ez a zavar áll be. A helyzetet tovább rontja, hogy a tanulás, illetve az olvasás, az okostelefonok, tévé, videojátékok a szemtől mind ugyanazt követelik meg: hosszú ideig pontosan ugyanolyan, aránylag rövid távolságra fókuszálást. Ez túlerőlteti a szemizmokat, ami szintén rontja a látást. PÁR ÉVTIZED, ÉS MINDEN KÍNAI SZEMÜVEGES LESZ." Forrás

A következő gondolatom pedig a munka és a pihenés témája körül forgott.
"Civilizációs nyavalyáiból - mint heveny mobiltelefonálás - kigyógyulni vágyó, törékeny tanárnő szigetet keres. Legyen kicsi, a külvilágtól elzárt, tengerre nyíló (sziget esetében ez a minimum), s ami a fő, ne legyen térerő."
- olvasom az egyik filmajánlóban. Azután eszembe jut egy régi tengerparti nyaralás a görög szigetek valamelyikén, ahol az egyik családfő ki sem mozdult szinte a szállodaszobából, míg a családja költötte a pénzét drágábbnál is drágább vízi játékokra(ejtőernyő, surf, motorcsónak). A munkamániás apuka egyszerűen nem tudott mit kezdeni a szabadságával.

A film főszereplőnője egy hatalmas bőröndöt cipel, amelyben - mint később kiderül -, könyvek vannak, amelyeket "kilóra" olvasna ki a szabadsága alatt. Erről pedig a repülős/hajós példa jut eszembe, hogy a repülő/hajószerencsétlenségek idején azért halnak meg oly sokan, mert nem az életüket mentik, hanem a csomagjaikat keresik. Sorban állnak a széfnél az ékszereikért, miközben már térdig ér a víz a hajóban. Hm...

Hogy miért is a fekete-fehér és a Kodak piros?

A fekete és a fehér egymást kioltó két szélsőség, sötétség és világosság, pokol és menny, közte pedig nem elvágólagos a határ, hanem van egy "füstszerű átmenet", ahogy Leonardo da Vinci is felfedezte és alkalmazta festményein. 
Ez az a terület, ami számomra a "twilight"-ot jelenti, én magam a "senkiföldje" fogalommal is azonosítom.

A színes filmeken először a Kodak celluloidokon láthattuk ezt a gyönyörű vérpiros színt. Így van az, hogy ha filmről szól egy riport, vagy egy színdarab, a jelmez- és díszlettervező azonnal megtalálja ezt a színt. Legutóbb a Hangemberek című színdarab bemutatóján tűnt fel ez jelenség.

Piros szín pedig a vér színe, az amely behálózza és átjárja az élőlények, így az ember testét is. Közvetlen kapcsolatot teremtve az emberben is jelenlévő sötét és világos, pokol és menny között. Míg ezen elmélkedem jön a mai evangélium:


"Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a zsidók között: „Hogyan  adhatja ez testét  eledelül nekünk?” –  kérdezték.   Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek  az Emberfia testét, és nem isszátok az  ő vérét, nem lesz élet bennetek.  Aki eszi az én testemet és  issza az én véremet, annak  örök élete van, és  én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak  örök élete van, és  én feltámasztom őt  az utolsó napon.  Az én testem  ugyanis valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet,  az bennem  marad és  én őbenne.  Amint engem  az élő  Atya küldött, és én az Atya által élek,  úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez a mennyből alászállott kenyér.  Nem az, amelyet atyáitok ettek,  és meghaltak. Aki  ezt a  kenyeret eszi,  örökké él.” Így tanított  Jézus  a kafarnaumi zsinagógában." Jn 6,52-59
Lám egy zen-buddhista filmben is, hogy benne lehetnek a keresztény szimbólumok.

A főhősnő, Taeko a film elején csupa fekete-fehér ruhát visel, csak  egy piros táskája (a lényeges dolgok tárolására) és a kardigánján egy piros gomb (a szív szimbólumaként) jelzi, hogy valamilyen csírája a színeknek ott van elrejtve az ő életében is.

A hűtőszekrényben is egy fagyasztva tartósított piros hal (mint Krisztus-szimbólum) árválkodik csak, várva hogy felmelegítsék, feldolgozzák és megegyék, hogy részükké váljon.

A megérkezése után kénytelen konstatálni, hogy itt a tengerparton viszont túl nagy a csend, így néhány nap után átköltözik egy olyan apartmanba, ahol pedig a munkával pihenők nyaralnak... Ettől viszont inkább visszaszökik a kevésbé rosszabb csendbe... 

Mindvégig hurcolja a nehéz bőröndöt. 

Mígnem a kis sziruppal leöntött jégkását felszolgáló (a szentlélekkel átjárt kenyér szimbólumaként)  Sakura (az Isten egyik megtestesüléseként)  a triciklijére (a Szentháromság szimbólumaként) fel nem veszi. Taeko már csak a kis piros táskáját (benne már csak is a lényeges dolgokkal) viszi magával, a bőröndöt (test szimbólumaként) ott hagyja az út közepén.
Sakura minden reggel ott térdel Taeko fekhelye mellett és figyeli az ébredést, a tudatára ébredést. Anthony de Mello kedves története jut eszembe erről.

Tekaonak pedig olyan érzése van mintha ugyanarra a napra virradna folyton folyvást, hasonlóan az Idétlen időkig, vagy Thruman show főszereplőinek. Az utóbbit - mit az Isten  -, éppen a Rövidlátók Párbeszéd Háza-beli vetítése után egy órával láttuk a TV-ben. Ez már tényleg nem véletlen, hanem "vélet"... :)

Majd percről percre újabb pirosok jelennek meg a többi szereplővel kapcsolatban is. Előbb a felszeletelt és szétosztott paradicsomok (a mindenki számára elérhető mennyország szimbólumaként) képében, majd a piros rákok közös elfogyasztásában (az utolsó vacsora, s az emlékezés, visszatekintés, a rák hátráló mozgásának szimbolikájával). S a csésze is piros (a kehely Krisztus vérével) lesz.

Azért a "pláza-láza" elkapja még Taeko-t.

A teljesen kihalt plázába, a sok fekete-fehér áru között akciósan lehet piros fonalat (az Ótestamentum szimbólumaként) venni. Melyből az üdülés végére hosszú piros sálat (az Újtestamentum szimbólumaként) készít Taeko (Jézus egyik megtestesülése).

Hazafelé a szeméről lefújja a menetszél a fekete keretes szemüvegét, s akkor meglátja a tenger szépségét. 

Ekkor számomra itt is megjelenik az "twilight", mint átmenet a tenger és szárazföld között, a folyton mozgó hullámzás, az ár és az apály formájában. (Ez a másik kedvenc területem, amin elmélkedni szoktam.)

Noha Taeko fizikai szintű rövidlátása nem szűnik meg, de kitágul a látóhatár. 


Amikor a következő évben eljön Taeko, akkor az elveszett fekete keretes szemüveg helyett egy piros keretűvel érkezik, s már a ruháján is megjelenik piros a szegély és a piros virágok.


Sakura pedig a Taeko által kötött földig érő piros sállal a nyakában (szimbolikája - összekötése a szellemnek, a léleknek a földi léttel) tér vissza a tengerparti üdülőhelyre, ahol a kis pavilonban készíti újra és újra a jégkását évről évre az itt "twilight"-olóknak" - hisz neki pedig ez az egyik "twilinght"-olás

A fizetség pedig mindenki részéről az, amit a legjobban tud, egy kis mandolinzene..., egy gyerekrajz..., egy parti társasjáték..., egy jó étel elkészítése..., egymás szótlan társasága..., s közben a tengerpart és a horizont látványa...

A horgászva "twilight"-oló Yomogi pedig a hal helyett kifogja Taeko fekete szemüvegét. 

A történet egyre táguló gömbként hömpölyöghet tovább gondolatainkban...

Hát nem gyönyörű...? Nem ez maga a teljesség, az EGYSÉG...? Hm...

Egy kis előzetes a filmből


2015. 04. 24. Szent György napja 


Antalffy Yvette-Hildegard


Korábbi filmes írásaim:

Járjunk keresztutat filmekkel!-ból a 21 gramm - Filmajánló

Egy nap, amelyre tudatosan ébredünk - Filmelemzés

Ünnepi mozi a Talitával-ból a Hétköznapi mennyország - Filmajánló

A házasság hetére az „igazmondó asztalról”  - Filmmeditáció

Fordulópont - Filmelemzés és ajánló

Bretagne-tól Kamcsatkáig, avagy kapcsolataink próbája - Elmélkedés egy film kapcsán

A király beszéde után - Néhány hasznos link egy film kapcsán

KRÍZISPONT - avagy rossz a képlet, amellyel számolunk?! Filmelemzés és ajánló

Az élet fája - A film, melynek képi világa rímel az enyémmel - Filmajánló

Mont-Saint-Michel – „Ki olyan, mint az Isten?” Elmélkedés egy film kapcsán




Végül, amivel a filmelemzős korszakom kezdődött:

K-PAX – A BELSŐ BOLYGÓ - filmelemzés