MarIMozI-LIvaFIlm-kYVETítés

MarIMozI-LIvaFIlm-kYVETítés

2018. június 29., péntek

Nem vagyok sorozatgyilkos

A filmet a férjemmel együtt néztem meg. Bár nem a mi műfajunk ez a fajta horror-thriller, de már csak azért is vállalkoztunk a megnézésre, mert a már felnőtt gyerekeink korosztályából ismerünk olyanokat, akik ilyen filmeken "szeretnek rettegni". Egy próbát ki kell állnunk, ha meg akarjuk ismerni ennek a lélektanát.




A másik indokunk, hogy eddig, amit a Pannonia Entertainment forgalmazásban láttunk, az figyelemre méltó és igényes film volt. A múltkori Szörnyek és szerelmek című film is számomra meggyőző volt. Írtam is róla, hogy "filmterápiára" is alkalmas lenne. Ezzel a filmmel is hasonló a helyzet. Ugyan volt, hogy fizikai fájdalmat okozott néhány jelenet nézése, de hát ez ezzel jár... (Boldizsár Ildikó meseterapeuta júniusi marokkói meséje sem kevésbé horrorisztikus, amelyre egyébként a sivatagban töltött valamelyik éjszakáján talált, vagy a mese őreá.)



Rendkívül jók voltak a karakterek, a történet vezetése... Tele feszültséggel és meglepetéssel... Ha mélységében elemzem a filmet, megtalálható benne jónéhány analógia, például a kiközösített gyerek lélektanára, akit csak a szülei foglalkozása miatt "szívatnak" nap-mint-nap. Ez épp elég ahhoz, hogy később felnőve pszichopata/szociopata legyen... Vagy arra a robotra, amely teljesen "öregemberszabású", s annyira jól van programozva, hogy W. Blake verset szaval és irodalom/filozófia professzor módjára elemez, de közben ártatlan emberek életét veszi el, hogy életben maradhasson. (Ismerünk olyan embereket is, akik gépmódjára, csak az utasításokat tartják be,  érzelmeik nincsenek, érzéketlenül gázolnak át a másik emberen.) A szervkereskedelem személytelen, pusztán üzleti mechanizmusára is utalás ez a kíméletlenség a filmben. Egy öreg (gép)test életben tartása, fiatal életek feláldozásával.

Jut eszembe: Bölcsességnek/Sophiának hívják azt a robotot, amelynek járása ugyan még gépies, de az arckifejezései már teljesen emberiek, sőt lágy kedves női hangon szól és válaszol kérdésekre: https://www.facebook.com/WTFuture/videos/388472918288251/

Vagy két éve olvastam a neten, hogy Georgiai Műszaki Egyetem hallgatóinak ügyeit, öt hónapig egy Jill Watson nevű tanársegéd intézte, aki valójában egy robot, egy mesterséges intelligencia:
E-mailes és fórumos üzenetekre válaszolt, és még időpontokra is figyelmeztette a hallgatókat. A diákok elmondása szerint a digitális asszisztenstől érkező levelek hétköznapi és pontos üzeneteknek tűntek, sokszor még szlenget is használt. A dolog egyáltalán nem tűnt fel nekik, viszont gyanúsnak tartották, hogy a levelekre mindig pár percen belül választ is kaptak. Az egyik diák arra tippelt, hogy egy egyszerű, barátságos tanársegéd lehet, aki épp a doktoriját írja.


Ennyire megtéveszthető a hétköznapi halandó, de még az is, aki a pszichopatákat tanulmányozza, szinte hivatásszerűen?! A válasz: IGEN!!! Miközben mindenki főhősünkre gyanakszik, főhősünk is egy későbbi áldozatra gyanakszik és csak egész véletlenül jön rá, hogy a tettes olyan közel van, amilyen közel csak lehetséges. A tettes, aki sorban öli meg azokat, akik még a majdnem magányos főhősünk támaszai lehetnek. A jó emberek mennek el és maradnak a gonoszok - mint az életben. Míg nem egy géppel írt szöveg az autó szélvédőn, az eddig kíméletlen tettest bujkálásra készteti, akin csak a főhősünk tud segíteni, majd szembe fordul vele és leleplezi...

Az anya-fia kapcsolat nehézségeiről is szól a film..., mely a történet végére megjavul... S talán főhősünk élete jobb lesz a megélt és feldolgozott traumák után. Nincs fájdalom mentes élet...


Nem vagyok sorozatgyilkos - /I Am Not a Serial Killer/

ír-angol-amerikai dráma, horror, thriller, 104 perc, 2016  
„John Wayne Cleavernek hívnak. 16 éves vagyok, és a hullák a hobbim. A terapeutám szerint szociopata vagyok. De nem vagyok sorozatgyilkos.” John megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés…Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket. Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: természetfeletti képességekkel bír.

A Dan Wells azonos című, hazánkban is nagy sikert aratott bestsellere alapján készült horror-thrillerben a Vissza a jövőbe trilógia Dokija, Christopher Lloyd merőben új, hátborzongató szerepkörben tűnik fel. Az ír Billy O'Brien rendezésében elkészült film világszerte sikerrel mutatkozott be a fesztiválokon – többek között a rangos Londoni Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában is – és összesen 10 fődíjat nyert különféle horror- és fantasy filmfesztiválokon. (Forrás: Port)













Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése