MarIMozI-LIvaFIlm-kYVETítés

MarIMozI-LIvaFIlm-kYVETítés

2018. június 29., péntek

Nem vagyok sorozatgyilkos

A filmet a férjemmel együtt néztem meg. Bár nem a mi műfajunk ez a fajta horror-thriller, de már csak azért is vállalkoztunk a megnézésre, mert a már felnőtt gyerekeink korosztályából ismerünk olyanokat, akik ilyen filmeken "szeretnek rettegni". Egy próbát ki kell állnunk, ha meg akarjuk ismerni ennek a lélektanát.




A másik indokunk, hogy eddig, amit a Pannonia Entertainment forgalmazásban láttunk, az figyelemre méltó és igényes film volt. A múltkori Szörnyek és szerelmek című film is számomra meggyőző volt. Írtam is róla, hogy "filmterápiára" is alkalmas lenne. Ezzel a filmmel is hasonló a helyzet. Ugyan volt, hogy fizikai fájdalmat okozott néhány jelenet nézése, de hát ez ezzel jár... (Boldizsár Ildikó meseterapeuta júniusi marokkói meséje sem kevésbé horrorisztikus, amelyre egyébként a sivatagban töltött valamelyik éjszakáján talált, vagy a mese őreá.)



Rendkívül jók voltak a karakterek, a történet vezetése... Tele feszültséggel és meglepetéssel... Ha mélységében elemzem a filmet, megtalálható benne jónéhány analógia, például a kiközösített gyerek lélektanára, akit csak a szülei foglalkozása miatt "szívatnak" nap-mint-nap. Ez épp elég ahhoz, hogy később felnőve pszichopata/szociopata legyen... Vagy arra a robotra, amely teljesen "öregemberszabású", s annyira jól van programozva, hogy W. Blake verset szaval és irodalom/filozófia professzor módjára elemez, de közben ártatlan emberek életét veszi el, hogy életben maradhasson. (Ismerünk olyan embereket is, akik gépmódjára, csak az utasításokat tartják be,  érzelmeik nincsenek, érzéketlenül gázolnak át a másik emberen.) A szervkereskedelem személytelen, pusztán üzleti mechanizmusára is utalás ez a kíméletlenség a filmben. Egy öreg (gép)test életben tartása, fiatal életek feláldozásával.

Jut eszembe: Bölcsességnek/Sophiának hívják azt a robotot, amelynek járása ugyan még gépies, de az arckifejezései már teljesen emberiek, sőt lágy kedves női hangon szól és válaszol kérdésekre: https://www.facebook.com/WTFuture/videos/388472918288251/

Vagy két éve olvastam a neten, hogy Georgiai Műszaki Egyetem hallgatóinak ügyeit, öt hónapig egy Jill Watson nevű tanársegéd intézte, aki valójában egy robot, egy mesterséges intelligencia:
E-mailes és fórumos üzenetekre válaszolt, és még időpontokra is figyelmeztette a hallgatókat. A diákok elmondása szerint a digitális asszisztenstől érkező levelek hétköznapi és pontos üzeneteknek tűntek, sokszor még szlenget is használt. A dolog egyáltalán nem tűnt fel nekik, viszont gyanúsnak tartották, hogy a levelekre mindig pár percen belül választ is kaptak. Az egyik diák arra tippelt, hogy egy egyszerű, barátságos tanársegéd lehet, aki épp a doktoriját írja.


Ennyire megtéveszthető a hétköznapi halandó, de még az is, aki a pszichopatákat tanulmányozza, szinte hivatásszerűen?! A válasz: IGEN!!! Miközben mindenki főhősünkre gyanakszik, főhősünk is egy későbbi áldozatra gyanakszik és csak egész véletlenül jön rá, hogy a tettes olyan közel van, amilyen közel csak lehetséges. A tettes, aki sorban öli meg azokat, akik még a majdnem magányos főhősünk támaszai lehetnek. A jó emberek mennek el és maradnak a gonoszok - mint az életben. Míg nem egy géppel írt szöveg az autó szélvédőn, az eddig kíméletlen tettest bujkálásra készteti, akin csak a főhősünk tud segíteni, majd szembe fordul vele és leleplezi...

Az anya-fia kapcsolat nehézségeiről is szól a film..., mely a történet végére megjavul... S talán főhősünk élete jobb lesz a megélt és feldolgozott traumák után. Nincs fájdalom mentes élet...


Nem vagyok sorozatgyilkos - /I Am Not a Serial Killer/

ír-angol-amerikai dráma, horror, thriller, 104 perc, 2016  
„John Wayne Cleavernek hívnak. 16 éves vagyok, és a hullák a hobbim. A terapeutám szerint szociopata vagyok. De nem vagyok sorozatgyilkos.” John megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés…Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket. Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: természetfeletti képességekkel bír.

A Dan Wells azonos című, hazánkban is nagy sikert aratott bestsellere alapján készült horror-thrillerben a Vissza a jövőbe trilógia Dokija, Christopher Lloyd merőben új, hátborzongató szerepkörben tűnik fel. Az ír Billy O'Brien rendezésében elkészült film világszerte sikerrel mutatkozott be a fesztiválokon – többek között a rangos Londoni Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában is – és összesen 10 fődíjat nyert különféle horror- és fantasy filmfesztiválokon. (Forrás: Port)













2018. május 29., kedd

Szörnyek és szerelmek - fantasy filmbemutató


"Vizuális filmköltemény" - ez lehetne a héten bemutatott - mese-, vagy filmterápiára is alkalmas - felnőtt mesefilm alcíme. 





Mintha az Andersen és Grimm meséket egybeszőtték volna, vízi és szárazföldi szörnyekkel..., az ő legyőzésükkel,  az öreg király önfeláldozásával..., apró szörnyű dolgok felnagyításával..., ígéretek szó szerinti betartásával..., az örökifjúság és szépség  ábrándjával..., királykisasszonyok tudatlanságban tartásával..., anyai "őziketerrorral"..., ikrek egymástól elszakításával..., előítéletekkel, ábrándokkal, illúziókkal..., ármánnyal..., csodákkal..., hősiességgel..., gyűlölettel, megalázással-megalázottsággal..., bűnnel-bűnhődéssel és büntetéssel..., s a végén katarzissal.





Mintha egy, a három szomszédos királyságnak tartott Hellinger-féle családállításnak, drámapszichológiai terápiának  lennénk szemtanúi, egy vándorkomédiás társaság előadásában; benne jóslatokkal, törpékkel, óriásokkal, bohócokkal, tűznyelőkkel, artistákkal és egy kötéltáncossal, ki a kötél közepén imbolyogva szimbolikusan is egyensúlyban tartja a mese szövevényét.

A film végére teljesen elvarázsolódik a néző a gyönyörű helyszínek; várak, erdők, hegyek, fából fakadó források, kietlen síkságok, barlangok, és a korhű színpompás jelmezek látványától. A varázs  a stáblista végigolvasása alatt is - a grafikusan megjelenő filmrészletekkel -, ottmarad a néző tudatában.

Kilépve a moziból pedig  mintha a filmből átlényegült szereplőket látná megjelenni a Kossuth Lajos utca zajos-poros forgatagában... Ki-ki maga is felismerheti a saját életének üzenethozóját az ékszerbolt kirakata előtt söprögető-, vagy a fegyverbolt ajtajában álló harci-piktogramos pólóban bámészkodó boltosban, vagy a tatarozás alatt álló Párizsi-udvart körülvevő kerítés árnyékában kolduló öreg koldusasszonyban... Saját életfilmjének meséjét pedig továbbszőheti otthon, a saját szobája hűvösében...

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három szomszédos királyság...Longtrellis Királynője (Salma Hayek) mindennél jobban vágyik egy gyermekre, semmilyen áldozattól nem riad vissza ennek érdekében – amikor pedig mágusok tanácsát követve, sötét körülmények között kap egyet, teljesen kisajátítja. Mindeközben Highhills nem túl éles elméjű királya (Toby Jones) kizárólag azzal van elfoglalva, hogy házi kedvencként egy méteresre hízott bolhát nevelget, s megfeledkezik felnőtt lánya boldogságáról, akit egy balul elsült lovagi torna keretében egy erőszakos ogréhoz ad feleségül. Végül Strongcliff királyság élveteg és nőcsábász ura (Vincent Cassel) csodás énekhangja alapján beleszeret egy öregasszonyba – a nő pedig egyre szörnyűbb játszmákba megy bele, hogy fenntartsa a fiatalság és kívánatosság látszatát.
A szürreális fantáziabirodalomban játszódó, bizarr karakterekkel és drámai fordulatokkal teli cselekmény a 17. századi történetíró, Giambattista Basile Pentameron című „mesekönyvének” három történetét szövi egybe, amelyek között az emberi gyarlóság és a bűnös szenvedélyek adják a kapcsolódási pontot.
Víziszörnyek és ogrék, királyok és királynék, mágusok és kurtizánok gyűlnek össze a Gomorra és a Reality című filmjével is Cannes-i Nagydíjat nyert Matteo Garrone sajátos hangulatú fantasy-horrorjában, amelyben a tündérmesék legsötétebb oldalát ismerhetjük meg olyan látványvilággal és szereplőgárdával, amit bármelyik hollywoodi produkció is megirigyelhetne.

A Cannes-ban Arany Pálmára jelölt, hét David Di Donatello-díjjal (az „olasz Oscar”) és tíznél is több további fesztiváldíjjal elismert alkotás május 31-től látható a hazai mozikban, eredeti nyelven, magyar felirattal.


ALKOTÓK

Rendező: Matteo Garrone
Főszereplők: John C. Reilly, Salma Hayek, Vincent Cassel, Toby Jones, Shirley Henderson
Forgatókönyvíró: Giambattista Basile nyomán Matteo Garrone, Edoardo Albinati, Ugo Chiti, Massimo Gaudioso
Zeneszerző: Alexandre Desplat
Operatőr: Peter Suschitzky
Vágó: Marco Spoletini
Producer: Matteo Garrone, Anne Labadie, Jean Labadie, Jeremy Thomas

2018. március 3., szombat

MRS. HYDE - francia–belga film bemutató március idusán


Az első ízben 1931-ben leforgatott, majd 1996-2003-2008-ban újra és újra feldolgozott Stevenson klasszikus, a Dr. Jekyll és Mr. Hyde sikerén felbuzdulva egy francia rendező Serge Bozon megalkotta ezeknek a filmeknek egy igazán mai változatát, a Mrs. Hyde-ot. 

Egy mai nyugat-európai doku-szocio-dráma is keveredik az eredetileg horrornak, ma thrillernek mondott történetbe.

Mrs. Géquil fizikatanárnő, aki 35 éve próbálja tanítani a fizikát, de csak elméletben, képletek halmazán át, mert tanügyi előírások miatt félti diákjait a gépektől, műszerektől. A diákok nem veszik komolyan, kigúnyolják... Mígnem egy napon villámcsapás éri a tanárnőt és ettől egészen megváltozik a viselkedése... Időnként Mrs. Hyde-é válik.



Mrs. Hyde történetének főhelyszíne egy mai francia külvárosi szakközépiskola. Az ott tanítók-tanulók, az ő családtagjaik egymáshoz való viszonyulásába tekinthet bele mozinéző a villámcsapás előtt-alatt-után .

Életszagú, ironikus hangvételű film, összegyűjtve benne majdnem minden mai társadalmi jelenséget; kezdve az elméleti és gyakorlati oktatás összeférhetetlenségétől, egy mozgásában akadályozott, arab származású diák integrálhatóságán keresztül, a férfi-női szerepek felcserélődéséig, (ahol az asszony dolgozik és a "háziférj" vacsorával várja őt haza).

A locarnói filmfesztiválon Isabelle Huppert a legjobb színésznőnek járó díjat nyerte a filmben nyújtott alakításáért.

További szereplők még: egy kicsit feminin attitűdű iskolaigazgató, egy érzékeny lelkületű gyakornok, egy tanfelügyelő, egy házassági tanácsot is adó zongoratanárnő, iskolából lógó, éjszakánként rappelő külvárosi fiatalok, hol vérszomjas, hol pedig teljesen megszelídült kutyák...

S a film szellemi ingatlanját gazdagítják a fizikai bizonyítások, (kis áthallással a Goodwill Huntingból), egy Faraday-kalitkaépítő projekt és az "interakció" heuréka élménye a jelenségek között.

Angol feliratos előzetes: https://vimeo.com/241547251


  • MRS. HYDE - (Madame Hyde) - francia–belga film francia nyelven, 2017, 95’
  • Rendező: Serge Bozon
  • Forgatókönyvíró: Serge Bozon
  • Szereplők: Isabelle Huppert, Romain Duris, José Garcia
  • Bemutató: 2018. március 15.
  • Forgalmazza a Cirko Film.