MarIMozI-LIvaFIlm-kYVETítés

MarIMozI-LIvaFIlm-kYVETítés

2017. szeptember 4., hétfő

"Életfilmek" 1. - A kertész titka (Rosemari)

Ősztől "életfilmjeink" témájával kezdek mélyebben, s minden érzékszervünket megdolgoztatva foglalkozni. 
Hogy mire is gondolok életfilm-ügyben? Hát arra, hogy fogantatásunktól kezdve, ha napi szinten filmre vennénk mi is történt velünk, miről mit gondoltunk, mikor hogy döntöttünk, bizonyára egy olyan dráma kerekedne belőle, amitől elhűlne a mozinéző.




Korábban láthattunk Fliegauf Benedek Csillogás c. filmjét, s benne a halálközeli élmények hiteles történetét. S mit ad Isten, ma interjút olvasok az egyik szereplőjével Dobronay Lászlóval, akivel egyszer egy szűkkörű csoportban volt alkalmam találkozni is.

A halálközeli helyzetben - ahogy én érzem és gondolom, s ahogyan jónéhányan meg is élték - egy nagy panoráma körképpé merevedik ki ez a bizonyos életfilm,  ahol kulcsfontosságú élethelyzeteink egy kicsit hangsúlyosabban mutatják meg magukat.

Nos ebbe az életfilm-sorozatba illik szerintem a hétvégén megnézett norvég-dán-német koprodukcióban készült A kertész titka is, mely egy fiatal, kissé fiús lány, Rosemari (Ruby Dagnall) és egy éppen témaválságban lévő újságírónő, Unn Tove (Tuva Novetny) közös nyomozását kíséri figyelemmel. A film egy feszültségekkel teli esküvői lagzi-jelenettel indul.
Tove a saját esküvőjén talál rá a kis Rosemarire a mosdó padlóján, köldökzsinórostól, magzatmázasan.  A gyermek a kórház, majd a gyámhivatal gondozásába kerül, bár Tove oknyomozó újságíróként erőfeszítéseket tesz a szülők felderítésre, sőt megfordul a fejében, hogy magához is veszi, de az ügy elhalványul és 16 év telik el...
Tove addigra elvált és éppen láthatásra engedi el két kislányát, amikor megjelenik Rosemeri, és kertészkedés ürügyével próbál közelebb kerülni Tove-hoz, abban a hiszemben, hogy ő az édesanyja...
Majd a gyámhivataltól kapott levélből kiderül, hogy ő csak rátalált Rosemerire és felajánlja, hogy segít megtalálni a valódi szülőket.  Tove egy televíziós műsor keretében szeretne lehetőséget adni Rosemarinek, de a tinilány nevelőszülei féltik gyermeküket a kegyetlen igazságtól és az öncélúnak tűnő tv-showtól...



A különös fordulatokban bővelkedő film, egy korszak lenyomata is, benne a norvég életvitel és életszemlélet akkori és mostani állapota. Olybá tűnik, hogy ez a pszichológiai gyakorlat, hogy nyíltan a szemébe mondják a kőkemény és nyers igazságot egy éppen nagykorúnak nyilvánított árva leánynak, kezdjen vele, amit tud... Nem elég, hogy megtudja, hogy egy szállodai toalettben jött a világra, még a foganása is hasonló mocsokban történt, ahogy a nyomozásból kiderül... De az anya kiléte a legnagyobb fordulópontja a filmnek... Közben megtudjuk, hogy Norvégiában mindenki rokona mindenkinek, így előbb-utóbb mindenre fény derül, erre is... De nem lövöm le a végkifejletet...

A filmtrailer

Azt gondolom, hogy mindegyikünk életében vannak hasonló drámák, hasonló családi titkok, amiket érdemes még ebben az életünkben megfejteni, s talán ebből megtudhatjuk, hogy miért is lettünk diszlexiások, vagy miért is félünk bizonyos élethelyzeteinkben, vagy miért pont ilyen-olyan típusú emberek találnak meg bennünket, stb-stb... A felfedezéseinket pedig mindenképpen meg kell osztani a gyerekeinkkel, unokáinkkal, megmutatva nekik az elődök elhibázott döntéseit, hogy ne az ő dolguk legyen feloldani a családi átokmintázatot.

A hatalmas érzelmi hullámok, lecsillapodva végre kifuthassanak a partra szelíden, amelynek látványában majd örömünket leljük...