Érkezés egy "körmondatban"

Képzeljük el, hogy egyszerre két kézzel írunk egy mondatot, elölről és hátulról. Előre kell tudjuk, mely szavakat fogjuk leírni és azok mekkora helyet foglalnak el. Ja és mindez két másodperc alatt készüljön is el.

A héten két olyan filmet (Thruman show, Idétlen időkig) is újranéztem, amelynek a cselekménye, az életesemények ismétlődéséről szólt, mígnem  a bennük szereplő főhős tudatára nem ébred és elkezdi felfedezni azt, hogy tudja megváltoztatni akár a múltat is. Aztán a minap megnézetem a 2017-es Oscarra is jelölt Érkezés című filmet.

"Ha egyszer eljönnek hozzánk az idegenek, akkor nem csak az lesz a kérdés, mik a szándékaik, hanem az is, miként fogunk velük kommunikálni - és hogyan. Ez a magát szinte minden műfajban kipróbáló kanadai Denis Villeneuve (Sicario - A bérgyilkos, Ellenség, Fogságban) új filmjének kiindulópontja és lényege. A nálunk is ismert Ted Chiang sci-fi író 1998-as Story of Your Life című novellájából készült mű főszereplője a nagyszerű Amy Adams, aki egy elismert nyelvészt alakít - akinek előadásait mégis kevesen látogatják -, akit az amerikai katonaság kér fel, hogy közvetítsen köztük és az idegenek között." port.hu

Ebben a filmben is - többszöri nekifutásra - újraírják a múltat, meg nem történtté tesznek tragédiákat, egy jó időben, jó helyen odasúgott mondattal.

Egy kicsit túllépve a történeten, a filmben felhasznált "szellemi ingatlanból"* a számok, a mértani formák: a 12 kagylóformájú űrhajó, hétlábú idegenek, a körív mint íráskép, és a "nemlineáris nyelv" gondolata nyűgözött le. A távoli idegenek egyfajta képnyelven kommunikálnak a földi emberekkel, köralakú festékjeleket bocsátva ki magukból. Amit aztán a mandarinnyelvet is ismerő nyelvész főhősnő szépen lassan, számítógépek és a másik 11 kagyló leszállóhelyén dolgozó tudósok segítségével meg is fejt. 

...heptapod - hét lábú...nem hagynak nyomot... halljuk, látjuk ugyan, de nem ismerjük az anyagösszetételüket... nincs kapcsolat a kimondott és leírt között... szemaziografikus - jelentést ábrázoló írás... a logogram független az időtől, valamint nincs eleje és nincs vége... nemlineáris ortográfia....

Képzeljük el, hogy egyszerre két kézzel írunk egy mondatot, elölről és hátulról. Előre kell tudjuk, mely szavakat fogjuk leírni és azok mekkora helyet foglalnak el. Ja és mindez két másodperc alatt készüljön is el.

Ahogy én értelmezem: Egyfajta körkerületen írt kalligráfia. Kalligráfia, amibe már egy kicsit én is belekóstoltam néhány éve.  Sőt lehet, hogy az elkövetkezendő időszakom haiku-kalligráfiái ebben a szellemben születnek majd... Ki tudja?

Visszatérve erre a körkörös piktogramra és annak sokrétű jelentésére akár a filmforgatókönyvírásban, ez egy fajta vonalvezetése lehet a következő életesemények újra és újra játszódó történetéhez, és talán a saját "életfilmünk" újrarendezéséhez is?! 

A körbe bármelyik ponton be lehet lépni és eldönteni merre forogjanak az események. Ha az egyik belépésnél nem jó irányba mennek el a dolgaink, visszamehetünk és máshonnan kezdhetjük el. Sőt visszafelé is indulhatunk, hogy megtudjuk, hol is romlottak el a dolgaink és egy újabb ki-belépéssel, egy jó döntéssel kiegyenesítjük a családi mintázatban a múltbeli görbületeket?!

Lehet, hogy így tudunk majd megbocsátani elődeinknek a haláluk után is, s ők is így tudnak tőlünk bocsánatot kérni a rossz életfilm-forgatókönyvért, amit írtak maguknak és átörökítettek ránk?!

Már néhány éve el kezdtem írni a saját életfilmem forgatókönyvét, melyben én vagyok a főszereplő, de minden mellékszereplő és statiszta is. A 12 fő karakterem rövid életrajzát, személyiségjegyeit is leírtam már. Lassan összeáll a teljes "körmondat", benne helyére kerülnek a helyszínek, kapcsolatrendszerek, konfliktusok, párbeszédek, fordulópontok és ez a kis bejegyzésem is a szellemi ingatlan része lesz. A "körmondatba" lépés időpontját még megálmodom... :)

Csapó indul... 

*Szellemi ingatlan: közkincs, valami, amit nem kell hosszan magyarázni.

Csak egy kis érdekesség a karikát fújó delfinekről: https://www.facebook.com/ScienceNaturePage/videos/1116090288523228/

A film itt megnézhető.

71 éves Jim Jarmusch - A Halott ember, avagy William Blake életfilmje

A napokban volt 71 éves Jim Jarmusch. A korábbi Váltópályaudvar c. elmélkedésemet Jim Jarmusch A halott ember című, 1995-ben bemutatott amerikai, német és japán koprodukcióban készült western drámája ihlette. A főhősünk (William Blake) földi „életfilmjének” utolsó előtti filmkockáit látjuk egy lassan döcögő jobbról balra (a filmes szimbólumok szisztémája szerint a jelenből a múltba) haladó fapados vonat utasterében. https://it.wikipedia.org/wiki/Dead_Man_%28film%29

A film mottója: "Nem élvezet utazgatni egy hótt emberrel." (Henri Michaux)

A halálközeli élmények jelentős része számol be arról, hogy az elmúlt élet egy panoráma kivetítőn jelenik meg, ahol minden egyszerre történik, a születéstől az éppen akkori halálközeli állapotig.

Az a tétel, miszerint „a világon már minden megtörtént és mi csak emlékezünk” is megerősítést nyert számomra e film alapos elemzése kapcsán, Csörgő Zoltán a „Szakrális szimbólumok a játékfilmekben” című tantárgyának civilegyetemi szemeszterében a kétezres évek legelején.

A vonatablakok számomra mindig is egy kicsit a filmkockákat jelentették, amióta Szőnyi István Éjszakai vonat festményén ezt egyszer beazonosítottam. https://montazsmagazin.hu/az-ejfeli-gyors/

Az élet folyóján pedig a forrástól az örökkévalóság óceánjáig hajózunk oda-vissza az idők végezetéig, mint Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején könyvének végén az öregkorukban egymásra találó pár.  Néhány ideillő idézet:

„Az emberek nem egyszer és mindenkorra születnek meg azon a napon, amikor az anyjuk a világra hozza őket, hanem az élet újra meg újra rákényszeríti őket, hogy megszüljék magukat.”

„A szerelem a sorscsapások közepette megnő és megnemesedik.”

„A szív memóriája a rossz emlékeket kiveti magából, a jókat pedig felnagyítja, s ezzel a csalafintasággal érjük el, hogy el tudjuk viselni a múltat.”

„Az ember a maga kiszámolt homokszemeivel jön a világra, és azok a szemek, amelyeket bármi okból, önmaga vagy más miatt, szándékosan vagy kényszerűségből nem használ fel belőlük, örökre elvesznek.”

William Blake (Johnny Depp), aki kezdetben csupán nevében mutat hasonlóságot a neves angol költővel. Egy zsíros állás reményében keresztülvonatozza a vadnyugatot, ám Acélvárosban munka helyett gyilkossági ügybe keveredik és menekülnie kell. Igazi utazása csak ezután kezdődik: mint törvényen és életen kívüli árny bolyong különös indián lélekvezetőjével, Nobodyval (Gary Farmer). Eközben mindenre elszánt fejvadászok erednek nyomukba, ők ketten pedig a létezés és alkotás értelmét kutatják. (wikipédia)

…..

Az „égi váltópályaudvar” fogalom hallatán megjelent a képzeletem határán egy hatalmas váltópályaudvar képe, ahol megtestesülésre váró lelkek sora várakozik. Ki padokon ülve, ki fel-alá sétálgatva a peronokon, ki pedig az égi restiben kávézgatva várja, hogy lent a Földön végre apja és anyja egymásra találjon és ő beleköltözhessen abba az éppen megtermékenyült petesejtbe. Hogy megkezdődhessen a sejtosztódás, és 9 hónap elteltével egy 3-4 kilót nyomó csecsemő nagyságú „bőrborítású szkafanderben” testet öltsön.

A várakorás utolsó pillanatában még megerősítésként a Jóisten a fülükbe súgja, hogy miért is a testetöltés, s részletgazdagon levetítse egy gömbpanoráma vetítővászonra a jövőben megtörténő események halmazát, ahol egyszerre történik minden. Hogy majd álmukban, vagy tudatossá válásuk során egy kis elcsendesedés után fel tudják eleveníteni és földi létükben időbeliséget adhassanak a leszületés előtt ömlesztve látott történéseknek.

A Halott ember c. film pedig pont az ellenkező irányú folyamatot, a földi létből való visszatérést mutatta meg számomra. William Blake - aki eleinte csupán nevében mutat hasonlóságot a neves angol költővel - a zsíros állás reményében keresztülvonatozza a vadnyugatot, ám Gépvárosban munka helyett golyót kap a szívébe. Igazi utazása csak ezután kezdődik: mint a törvényen és az életen kívüli árny, bolyong a furcsa "lélekvezetőjével", a kicsit ellentmondásos külsejű Senki nevű indiánnal.

A film elején főhősünk (William Blake) földi életfilmjének utolsó filmkockáit látjuk egy lassan döcögő, jobbról balra haladó fapados vonat belső terében, ruhája vadonatúj és inkább ünnepi öltözéknek tűnik, mintha esküvőre, vagy temetésre menne. Pedig mint kiderül könyvelő, és Machine (Gép) városába igyekszik az ország másik végéből Cleavlandből, ahol  a szülei nemrég meghaltak és egy menyasszonya is volt, aki meggondolta magát. Időnként el-elszundít, miközben szinte lecserélődik az utazóközönség. Minden egyes felébredésnél más-más ül vele szemben és a többi ülésen is. Bőröndjén kirakja a pasziánszot. Ki-kitekint, az ablakon és a táj is egyre fenyegetőbbé válik. A mozdony egyre sebessebben száguld téridőkön át és egy alagút után a hajszolt tekintetű mozdonyvezető egyszer csak megjelenik az utastérben és leül főhősünkkel szemben:

Micsoda első gondolatok?!:

-          - Nézzen ki! - Nem olyan érzés, mintha hajón lenne?

-          - És éjjel mikor a mennyezetet nézi és ott lötyög a fejében a táj, akkor azt kérdi magától: "Hogy lehet az, hogy a táj mozog, a hajó pedig egy helyben áll?"

…..

-          - Állást ígértek... - Machine városában.

-          - Machine? - Az a pálya vége.

Majd az egyik felébredést egy bölényvadász társaság vonatablakon való kifelé lövöldözése okozza. 

Robogó vonatból lövöldözős igazi westernfilm jelenet.

-         -  Nézze! Bölényekre lövöldöznek.

-          - A kormány szerint csak tavaly egymilliót öltek meg belőlük.

Koporsókészítők üzlete, bölénykoponyák és bőrök standja és szúróstekintetű városlakók jelzik, fenyegetően valami tragédia bekövetkezését. Majd a Dickinson Fémműbe érkezve megtudja, hogy lekéste az állást egy hónappal.

-         -  A szüleim halála után mindent feladtam, hogy idejöhessek.

……

-         - Neked itt csak egy dolgod lesz, hogy alulról szagold az ibolyát!

Majd egy papírvirágokat áruló lánnyal megy el:

- Tudja, miből vannak? Papírból. Ha egyszer jobb sorom lesz, szövetből készítem majd. Selyemből. És parfümmel illatosítom őket. Francia parfümmel. Mindegyiket.

-          - Milyen szaga van?

-          - Papír. Mert az is.

Majd egy pisztoly kerül elő, ami el is sül nem sokkal ezután. A gyártulajdonos Mr. John Dickinson fia,  a volt szerető pedig meghal. Ami miatt menekülni is kell W. Blake-nek is, de az ő szívében is ott a golyó már. Aztán egy egészen furcsa dimenzióban ébred. Egy kövér indián szólítgatja:

• - Egy golyó van a szívednél.
• - Ki akartam vágni, de mélyen van.
• - Még a szívedbe vágnék, és kiszabadítanám a lelked.
• - Ostoba f*sz fehér ember!

Mr. John Dickinson pedig felbérel néhány fejvadászt, hogy főhősünknek nyomára bukkanjon. És egy kitömött medve szellemétől kér tanácsot:

• -          Cole Wilson, te már élő legenda vagy.  Tudom, benned bízhatok.
• -          Conway Twill, te is remek gyilkos vagy. Csak ne jártatnád a mocskos pofádat!
• -          És Johnny, a Kölyök. Állítólag már 14 embert öltél. Az éveid száma is alig van annyi.
• -          De hát istenem... mit várhatunk attól, aki végig egy medvéhez beszél? Egy rohadt medvéhez.
• -          A föld méhének kerek kövei üzennek a tűz által. … Természet anya a hasonlót a hasonlóval párosítja. És a beszélő kövek sokáig szemeztek a nappal…. Egyesek szerint a villám gyermekei... de szerintem a mennydörgéssel érkeztek a földre.

Majd Senki faggatja főhősünket

• -          Megölted azt, aki megölt?
• -          Én nem vagyok halott.
• -          Mi a neved, ostoba fehér ember?
• -          Blake. William Blake.
• -          Hazugság! Vagy valami fortély?
• -          Nem. William Blake vagyok.
• -          Akkor pedig hótt ember vagy.
• -          Nem értem.
• -          Tényleg William Blake vagy?
• -          Igen. 

-          "Minden éj... s napon pedig

Lesz ki búra születik.

Minden nappal s éjszakán

Lesz, kit sorsa kéjre szán.

Lesz, kit sorsa kéjre szán

S lesz, kit örök éjre szán."

• -          Tényleg nem értem.
• -          De én értem, William Blake! Költő voltál. És festő. Most pedig fehér emberek gyilkosa.
• -          Most pihenj, William Blake!
• -          "Lesz, kit sorsa kéjre szán
• -          S lesz, kit örök éjre szán."

Az egyik vad fejvadász vacsorakészítésbe fog és költői nosztalgiázásba is kezd…

• -          A sas csak az idejét fecsérli, ha egy varjútól akar tanulni.
• -          Te akartál már hold lenni?

Az indiánról most tudjuk meg hogy lett Senki.

-          A nevem Senki.

-          A nevem Xebeche. Aki folyton beszél mégse mond semmit.

-          Aki folyton beszél...

-          Nem azt mondtad, hogy a neved Senki.

-          A Senki jobban tetszik.

-          Senki?

-          Miért nem vagy a törzseddel?

-          Keverék vagyok. Anyám ungumpe piccana volt, az apám Absolucca.

-          Ferde szemmel néztek rám. Kiskoromban gyakran magamra maradtam.

-          Hónapokig követtem szarvas testvéreimet. Jó vadász akartam lenni.

-          Végül a szarvas-nép megsajnált, és egyikük nekem adta az életét.

-          Puszta késsel vettem el. Mikor föl akartam vágni, fehér emberek érkeztek. Angol katonák. Egyiket megszúrtam, de fejbe vágtak egy puskával. Minden elsötétült. Mintha elszállt volna a lelkem. Keletre vittek. Ketrecben. Torontóba, aztán Philadelphiába, majd New Yorkba.

-          Amikor egy városba értünk, mintha az összes fehér ember hirtelen odaköltözött volna.

-          Az összes új városban ugyanazok az emberek vártak, nem értettem, hogyan tudtak ilyen gyorsan költözködni. Végül hajóra raktak és átkeltem a nagy vízen... Angliába. És mutogattak nekik... mint egy befogott állatot. Közszemlére tettek. Utánozni kezdtem hát őket...hátha úgy kevésbé lesz érdekes a kis vadember a számukra. De épp ellenkezőleg...betettek a fehérek iskolájába. Ott találtam egy könyvben a szavakra, melyeket te, William Blake írtál. Hatalmas szavak voltak és hozzám szóltak. Alapos tervet dolgoztam ki és megszöktem.

-          Ismét átkeltem a nagy vízen. Sok szomorú dolgot láttam, mikor visszatértem népem földjére. Mikor elmeséltem nekik kalandjaim történetét, mérgesek lettek. Hazugnak neveztek. Xebeche-nek. Aki sokat beszél, és semmit se mond. Kigúnyoltak. A saját népem!

-          Eljöttem, hogy egyedül járjam a világot. Senki vagyok.

-          Ugye milyen jó, hogy a nap lassan megy le? Nem csak úgy hirtelen, mintha elfújnánk egy gyertyát.  Az egyik percben még világos volna, aztán puff neki... egyszerre csak hótsötét.

Be is kuláznék a félelemtől.

Egyszer volt, hol nem volt, élt három medve az erdőben:

Egy apa medve, egy anya medve, és egy kis medvebocs.

Egyik reggel ették a kis reggeli zabkásájukat.

Mindegyiknek saját kis tálkája volt... ...a zabkása túlságosan meleg volt...

- És, ha megölnek?

- Senki vigyáz rád.

A medvék is hazaértek. A medve papa így szólt: "Valaki megette a zabkásánkat."

Magamhoz vettem..., ...a Nagy Szellem étkét..., ...Agavé Nagyapót.

 

• - William Blake. Különös, hogy nem emlékszel a verseidre.
• - William Blake?
• -Az vagyok.

Ismerik a verseimet?

 

"S lesz, ...kit örök éjre szán."

 

• Rómát se egy nap alatt építették.
• Bár én nem voltam ott.
• Friss hullák.
• Olyan, akár egy átkozott ikon.
• Na, szóval ott tartottam, hogy a nagyapó skót volt, a MacTwill klán tagja.
• A szoknyájuk színe arany és bíbor volt.
• De én soha fel nem vettem.
• A Mac-et elhagyta a nevéből, mikor a Vadnyugatra jött szerencsét próbálni.
• És a te családod?
• Kitalálom.
• Német vagy, ugye?
• Eltaláltam?
• Eltaláltam?
• Osztrák?
• - Senki?
• - William Blake!
•  
• A vízből ácsolt hídhoz tartunk. A víz tükréhez. Ott átjutsz a világ következő szintjére. Ahonnan William Blake jött. Az a lelke lakhelye. Visszajuthatsz a tükör túloldalára, ahol a víz az éggel összeér. 
• Fehér csereállomás. Itt kapják az indiánok a betegségeket. 
• Milyen betegségeket?
• Himlőt, gümőkórt. Fertőzöttek a takarók. Széthurcolják a falvakba.

 

 

Kenuban ébred W.B. a tengerparton indián temetkezési ruhában. Senki nem búcsúzik Blake-től, majd elengedi a kenut a tenger felé. Elmenőben még Blake látja, hogy Cole közeledik Senkihez. Túl gyenge hogy hogy szóljon,  tátja, ahogy a ketten egyszerre lőnek és megölik egymást. Fekete-fehér, jó-rossz kioltja egymást.  Utoljára felnéz az égre Blake és meghal, miközben kenuja sodródik.

Utolsó párbeszéd:

• Ő a legjobb tengeri-kenu készítő.
• Hello.
• Kibéleltem a kenudat cédrussal.
• Ideje indulnod.
• Térj vissza oda, ahonnan jöttél.
• Clevelandbe?
• Oda, ahonnan minden lélek érkezik...
• És ahová mindegyik visszatér.
• Nincs már dolgod ezen a világon.
• Találtam dohányt.
• Jó lesz neked az útra,
• William Blake.
• Senki!
• William Blake.

Jim Jarmusch Ohio államban született, szülei cseh, ír és német felmenőkkel rendelkeznek. 17 éves korától New Yorkban művészeti tanulmányokat folytatott a Columbia egyetemen, majd filmművészetet tanult a Tisch School of the Arts intézményében. Itt rendezte meg élete első filmjét, a Permanent Vacationt 1980-ban. Itt ismerte meg többek között Nicholas Ray filmrendezőt. Ezt követően Wim Wenders asszisztense volt, aki színészként is alkalmazta filmjeiben. Mozifilmjei mellett forgatott zenei videóklipeket is. Többek között a Talking Headsnek, Tom Waitsnek és Neil Youngnak. A zene számára „a legmagasabb és legszebb formája a kifejezésnek. Zene nélkül az élet értelmetlen.”

Henri Michaux (1899-1984) Kiváló költő és festő, aki a kábítószerektől a keleti meditációig mindent felhasznált a belső emberi megismerés valamennyi oldalának feltáráshoz – az élet mulandósága felett érzett fájdalomtól egészen a szellemi felsőbbrendűség örömmámoráig. http://bozothegyi.hu/hu/index.php?option=com_content&view=article&id=52&Itemid=71

William Blake (London, 1757. november 28. – London, 1827. augusztus 12.) angol költő, festő, grafikus és nyomdász. Az angol romantikus költészet általános jegyeinek csaknem mindegyike megtalálható Blake költészetében, anélkül, hogy példátlan eredetisége csorbulna. Blake saját korában teljesen elszigetelten élt, nem ismerték mint költőt, csak mint rézmetszőt tartották számon, költészete jelentőségének felismerése majdnem egy évszázadig váratott magára, a XX. században fedezték fel, s ekkor került az őt megillető helyére az angol és a világirodalom történetében és kezdődött meg költészetének és festői, grafikai munkásságának mind a mai napig tartó legendás utóélete.

https://hu.wikipedia.org/wiki/William_Blake

 

Német road movie egy 303-as lakóbuszon utazva - huszonévesekkel

Június utolsó napjaiban láttuk a Petőfi TV Filmklubjában a 2018-ban bemutatott 303 című német road movie-romantikus vígjáték-drámát. 

A filmcím egy 303-as rozsdás lakóbuszra utal, amellyel Jule, a biológia szakos egyetemistalány menekül el egy komoly döntés előtti pillanatban a szülői házból a barátjához Portugáliába. Már az első tankolásnál stopposává lesz Jan, aki biológiai apjához indul Spanyolországba, hogy megismerje őt. Az út egész komoly mélységeket érintő beszélgetéssel telik és néha veszekedésig-kiborulásig fajul. A nagy nézetkülönbség miatt egyszer el is válnak útjaik, de aztán újra egymásra találnak. Szinte végigfilozófálják a film 145 percét a szerelem fiziológiájától, a párválasztás biológiai-társalami összefüggésein át a neadervölgyi- kontra kromanyoni ősember életrevalóságának elemzéséig. Még a kapitalizmus-kommunizmus-szocializmus életképességének, a "verseny" és/vagy "együttműködés" elveinek ütköztetése is a szópárbajok része a filmnek.  

A Mielőtt felkel a Nap - Mielőtt lemegy a Nap filmekhez,  de még az 1990-es évjáratú Szellemi barangoláshoz hasonló szellemi ingatlanokban dúskáló film igazán felemelte az ember lelkét, így koronavírus-karantén után.  Együttutazva ezekkel az üdítően tiszta gondolkodású  fiatalokkal a lenyűgözően szép tájakon - Németország után Belgiumon-Franciaország Loiare-ja mentén át, a Pireneusokon való átkelésig -, majd a spanyolországi- és  a portugál magánéleti szembesülések utáni szerelem beteljesüléséig, saját fiatalságunkat is újraértelmezhetjük ennek a filmnek a segítségével.

A családi átokminták megtörésével, az ilyen szellemiségű fiatalság kezében talán a világunk jó kezekbe kerülhet?!

port.hu

A film a MédiaKlikk-en elérhető egy ideig

Örökké (Éternité) - Anyák napja után - Gyermeknap előtt

"A család csírája anyád vágyódásában rejlik." (Khalil Gibran)

Ez a fenti idézet jutott eszembe az Örökké c. film másodszori megnézésekor, Anyák napja után egy nappal.

Leginkább a női lét és az anyaság dicséretét zengi ez a filmetüd. Egy nagy család életét láthatjuk születésekkel-örömökkel-bánatokkal-elmúlással-újjászületésekkel száz éven át vagy az örökkévalóságig?! Tran Anh Hung rendezésében.
Az édenkert és az édes otthon szecessziós képei jelennek meg  Mark Lee Ping Bin operatöri munkájának köszönhetően. Szinte némafilm, helyenként míves narrátori alámondással és válogatottan szép zenei aláfestéssel.

Valentine 5 lánytestvér közül az egyik, aki a felnőttkort is megéli. Már 17 évesen jegybe jár, de időbe telik, mire a szerelme meg tudja győzni a lány apját, hogy képes lesz biztonságot nyújtani a lánynak. Összeházasodnak, sorra érkeznek a gyerekek. A fiúk után a nagyon várt kislány, vetélés után egy újabb csemete, aki begyógyítja sebeket. Férje halála után Valentine a gyerekeinek él, osztozva az örömeikben és majd belehalva a tragédiákba: ikrei elesnek a fronton, lánya súlyosan betegen hal meg a karjai között. Henri fia gyerekkori ideálját, Mathilde-ot veszi feleségül, és nagycsaládot alapítanak. Vetélések, gyermekhalálok mellett egyre bővül a család, végig szoros barátságban maradva Mathilde unokatestvérével, aki elrendezett házasságot kötött egy fiatal mérnökkel, de egymásba szerettek és közösen építette egy szép életet. Élnek, szeretnek, szenvednek, boldogok, halnak, gyermekeik folytatva a sort.

Érdekességek filmforgatásról:

• Bérénice Bejo elmondása szerint Tran Anh Hung az egyik legigényesebb filmrendező, akivel együtt dolgozott, sokszor órákig tartott egy-egy néhány másodperces jelenet előkészítése és forgatása.
• Audrey Tautou-t rengeteget kellett sminkelni a forgatáson, ugyanis az általa alakított karaktert 15-től egészen 85 éves koráig láthatjuk a filmben.
• A rendező, Tran Anh Hung elmondása szerint a zenének narratív szerepet szánt a filmjében, ezért az összes felcsendülő dallamot maga válogatta ki.
• Tran maga írja a forgatókönyveit, az Örökké esetében Alice Ferney L´Elegance des Veuves című regénye alapján. 

 (forrás: mafab.hu)

A rendezőt az idő és az örökkévalóság fogta meg a műben: adott egy gyermek, aki folyamatosan változik, gyermekből felnőtté, fiatal lányból feleséggé, majd anyává és nagyszülővé válik; és ugyanígy a kisfiúból férfi, majd férj, apa és nagyapa lesz, és ez a rendszer ismétlődik a végtelenségig.

Örökké (Éternité) 2015-ös francia–belga film

Rendező - Tran Anh Hung
Producer - Christophe Rossignon, Philip Boëffard
Forgatókönyvíró - Tran Anh Hung
Főszerepben:

• Audrey Tautou

• Bérénice Bejo

• Mélanie Laurent

• Jérémie Renier

• Pierre Deladonchamps

• Tran Nu Yen Khe

Operatőr - Mark Lee Ping Bin
Vágó - Mario Battistel

Végül egy varázslatos - igazán Anyák napi - gondolat a filmből, ami nőiségünk - női mivoltunk lényege földi pályafutásunk által az Univerzumban:

„A keresztelő után Mathilde úgy érezte, mintha újjászületett volna. A gyermek helyet csinált neki a végtelenben és az ismeretlenben.”

https://videa.hu/videok/film-animacio/orokke-2016.-drama-sP3ihkAPaWp8M2Sd

Mekkora a füst súlya? - filmajánló

"Mekkora a füst súlya? Fogj egy cigarettát! Mérd le! Aztán szívd el, közben a hamut szórd a mérleg serpenyőjébe, majd a csikket is dobd rá! Az utóbb kapott tömeget vond ki a cigaretta eredeti tömegéből! A kettő közti különbség kiadja a füst súlyát."

Van a környékünkön egy olyan lottózó-újságos üzlet, amely korábban csupán videó-kölcsönzőként működött. A karantén előtti időkben hetente lejártunk kétszer újságért oda. Az üzlet hangulata meg az, ahogyan a benne munkálkodó személyzet időnként a kint ácsorgó helybéliekkel társalkodott / közösségi életet élt, nekem egyből a Füst című filmet juttatta eszembe.

Füst - Smoke
Ez is olyan "körbeérő történet", ahol a szereplők mindegyikének sorsa valahogyan összekapcsolódik a végére.

Tele a film - bájos hol misztikusnak, hol meseszerűnek tűnő - történettel, amelyek a film "szellemi ingatlanját" adják, szívetmelengető végkifejlettel.
Auggie boltja, ami nem csupán egy trafik, hanem találkahely is. Itt gyűlnek össze a brooklyni környék különböző élethelyzetű figurái. Cigaretta-újságvásárás ürügyén beszélgetnek az életükről, drámai sorsukról. Paul Benjamin, az író is betér egy kis szivarért és keres enyhülést a meggyilkolt feleségének hiánya miatti fájdalomra egy kis társalgással. Egy nap egy fekete fiú, "Rashid" megakadályozza, hogy a busz elé lépjen, amikor éppen elmélázva a túloldalra menne át. Aztán az író a megmentést egy pohár limonádéval és egy időre szállással viszonozva, védőszárnyai alá veszi a fiút.
A film főszereplőiről kiderül, hogy mindhárman elvesztettek egy-egy szeretett személyt. Az író a feleségét, a kamaszfiú az apját, a boltos a lányát, akiről addig nem is tudott. Későbbiek során az is kiderül, hogy másként is kötődnek egymáshoz a szereplők. Auggie fotókat készít a boltja előtti életről minden nap, ugyanabban az órában. Ezt a sok egyformának tűnő képet nézik végig az íróval, és a boltos felhívja a figyelmet arra, hogy a fotókat alaposan végignézve rájövünk, hogy a napok egyáltalán nem egyformák. Minden változik és az emberek különbözőek, az időjárás is mindig más.
Auggie e fényképek segítségével szemlélteti a körülötte lévő valóságot, ennek mentén tart önvizsgálatot és érti meg a többiekén keresztül a maga élethelyzetét. Paul Benjamin regényeket ír, tán nem véletlen, hogy a film forgatókönyvének íróját teljes nevén Paul Benjamin Austernek hívják. Neki történetei vannak Augginek fényképeihez, de a rajzolgató Rashid apakereséséhez is.
Hármojuk összeadott művészete adja ki az emberi életek összefonódásának megoldóképletét. Így lesz kerek egésszé ez a szívet melengető film.

https://videa.hu/videok/film-animacio/fust-1995-teljes-film-B7ESJ3h5YgQBPo82

Nem vagyok sorozatgyilkos

A filmet a férjemmel együtt néztem meg. Bár nem a mi műfajunk ez a fajta horror-thriller, de már csak azért is vállalkoztunk a megnézésre, mert a már felnőtt gyerekeink korosztályából ismerünk olyanokat, akik ilyen filmeken "szeretnek rettegni". Egy próbát ki kell állnunk, ha meg akarjuk ismerni ennek a lélektanát.

A másik indokunk, hogy eddig, amit a Pannonia Entertainment forgalmazásban láttunk, az figyelemre méltó és igényes film volt. A múltkori Szörnyek és szerelmek című film is számomra meggyőző volt. Írtam is róla, hogy "filmterápiára" is alkalmas lenne. Ezzel a filmmel is hasonló a helyzet. Ugyan volt, hogy fizikai fájdalmat okozott néhány jelenet nézése, de hát ez ezzel jár... (Boldizsár Ildikó meseterapeuta júniusi marokkói meséje sem kevésbé horrorisztikus, amelyre egyébként a sivatagban töltött valamelyik éjszakáján talált, vagy a mese őreá.)

Rendkívül jók voltak a karakterek, a történet vezetése... Tele feszültséggel és meglepetéssel... Ha mélységében elemzem a filmet, megtalálható benne jónéhány analógia, például a kiközösített gyerek lélektanára, akit csak a szülei foglalkozása miatt "szívatnak" nap-mint-nap. Ez épp elég ahhoz, hogy később felnőve pszichopata/szociopata legyen... Vagy arra a robotra, amely teljesen "öregemberszabású", s annyira jól van programozva, hogy W. Blake verset szaval és irodalom/filozófia professzor módjára elemez, de közben ártatlan emberek életét veszi el, hogy életben maradhasson. (Ismerünk olyan embereket is, akik gépmódjára, csak az utasításokat tartják be,  érzelmeik nincsenek, érzéketlenül gázolnak át a másik emberen.) A szervkereskedelem személytelen, pusztán üzleti mechanizmusára is utalás ez a kíméletlenség a filmben. Egy öreg (gép)test életben tartása, fiatal életek feláldozásával.

Jut eszembe: Bölcsességnek/Sophiának hívják azt a robotot, amelynek járása ugyan még gépies, de az arckifejezései már teljesen emberiek, sőt lágy kedves női hangon szól és válaszol kérdésekre: https://www.facebook.com/WTFuture/videos/388472918288251/

Vagy két éve olvastam a neten, hogy Georgiai Műszaki Egyetem hallgatóinak ügyeit, öt hónapig egy Jill Watson nevű tanársegéd intézte, aki valójában egy robot, egy mesterséges intelligencia:
E-mailes és fórumos üzenetekre válaszolt, és még időpontokra is figyelmeztette a hallgatókat. A diákok elmondása szerint a digitális asszisztenstől érkező levelek hétköznapi és pontos üzeneteknek tűntek, sokszor még szlenget is használt. A dolog egyáltalán nem tűnt fel nekik, viszont gyanúsnak tartották, hogy a levelekre mindig pár percen belül választ is kaptak. Az egyik diák arra tippelt, hogy egy egyszerű, barátságos tanársegéd lehet, aki épp a doktoriját írja.

Ennyire megtéveszthető a hétköznapi halandó, de még az is, aki a pszichopatákat tanulmányozza, szinte hivatásszerűen?! A válasz: IGEN!!! Miközben mindenki főhősünkre gyanakszik, főhősünk is egy későbbi áldozatra gyanakszik és csak egész véletlenül jön rá, hogy a tettes olyan közel van, amilyen közel csak lehetséges. A tettes, aki sorban öli meg azokat, akik még a majdnem magányos főhősünk támaszai lehetnek. A jó emberek mennek el és maradnak a gonoszok - mint az életben. Míg nem egy géppel írt szöveg az autó szélvédőn, az eddig kíméletlen tettest bujkálásra készteti, akin csak a főhősünk tud segíteni, majd szembe fordul vele és leleplezi...

Az anya-fia kapcsolat nehézségeiről is szól a film..., mely a történet végére megjavul... S talán főhősünk élete jobb lesz a megélt és feldolgozott traumák után. Nincs fájdalom mentes élet...

Nem vagyok sorozatgyilkos - /I Am Not a Serial Killer/

ír-angol-amerikai dráma, horror, thriller, 104 perc, 2016  
„John Wayne Cleavernek hívnak. 16 éves vagyok, és a hullák a hobbim. A terapeutám szerint szociopata vagyok. De nem vagyok sorozatgyilkos.” John megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés…Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket. Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: természetfeletti képességekkel bír.

A Dan Wells azonos című, hazánkban is nagy sikert aratott bestsellere alapján készült horror-thrillerben a Vissza a jövőbe trilógia Dokija, Christopher Lloyd merőben új, hátborzongató szerepkörben tűnik fel. Az ír Billy O'Brien rendezésében elkészült film világszerte sikerrel mutatkozott be a fesztiválokon – többek között a rangos Londoni Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában is – és összesen 10 fődíjat nyert különféle horror- és fantasy filmfesztiválokon. (Forrás: Port)

Szörnyek és szerelmek - fantasy filmbemutató

"Vizuális filmköltemény" - ez lehetne a héten bemutatott - mese-, vagy filmterápiára is alkalmas - felnőtt mesefilm alcíme. 





Mintha az Andersen és Grimm meséket egybeszőtték volna, vízi és szárazföldi szörnyekkel..., az ő legyőzésükkel,  az öreg király önfeláldozásával..., apró szörnyű dolgok felnagyításával..., ígéretek szó szerinti betartásával..., az örökifjúság és szépség  ábrándjával..., királykisasszonyok tudatlanságban tartásával..., anyai "őziketerrorral"..., ikrek egymástól elszakításával..., előítéletekkel, ábrándokkal, illúziókkal..., ármánnyal..., csodákkal..., hősiességgel..., gyűlölettel, megalázással-megalázottsággal..., bűnnel-bűnhődéssel és büntetéssel..., s a végén katarzissal.

Mintha egy, a három szomszédos királyságnak tartott Hellinger-féle családállításnak, drámapszichológiai terápiának  lennénk szemtanúi, egy vándorkomédiás társaság előadásában; benne jóslatokkal, törpékkel, óriásokkal, bohócokkal, tűznyelőkkel, artistákkal és egy kötéltáncossal, ki a kötél közepén imbolyogva szimbolikusan is egyensúlyban tartja a mese szövevényét.

A film végére teljesen elvarázsolódik a néző a gyönyörű helyszínek; várak, erdők, hegyek, fából fakadó források, kietlen síkságok, barlangok, és a korhű színpompás jelmezek látványától. A varázs  a stáblista végigolvasása alatt is - a grafikusan megjelenő filmrészletekkel -, ottmarad a néző tudatában.

Kilépve a moziból pedig  mintha a filmből átlényegült szereplőket látná megjelenni a Kossuth Lajos utca zajos-poros forgatagában... Ki-ki maga is felismerheti a saját életének üzenethozóját az ékszerbolt kirakata előtt söprögető-, vagy a fegyverbolt ajtajában álló harci-piktogramos pólóban bámészkodó boltosban, vagy a tatarozás alatt álló Párizsi-udvart körülvevő kerítés árnyékában kolduló öreg koldusasszonyban... Saját életfilmjének meséjét pedig továbbszőheti otthon, a saját szobája hűvösében...

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három szomszédos királyság...Longtrellis Királynője (Salma Hayek) mindennél jobban vágyik egy gyermekre, semmilyen áldozattól nem riad vissza ennek érdekében – amikor pedig mágusok tanácsát követve, sötét körülmények között kap egyet, teljesen kisajátítja. Mindeközben Highhills nem túl éles elméjű királya (Toby Jones) kizárólag azzal van elfoglalva, hogy házi kedvencként egy méteresre hízott bolhát nevelget, s megfeledkezik felnőtt lánya boldogságáról, akit egy balul elsült lovagi torna keretében egy erőszakos ogréhoz ad feleségül. Végül Strongcliff királyság élveteg és nőcsábász ura (Vincent Cassel) csodás énekhangja alapján beleszeret egy öregasszonyba – a nő pedig egyre szörnyűbb játszmákba megy bele, hogy fenntartsa a fiatalság és kívánatosság látszatát.

A szürreális fantáziabirodalomban játszódó, bizarr karakterekkel és drámai fordulatokkal teli cselekmény a 17. századi történetíró, Giambattista Basile Pentameron című „mesekönyvének” három történetét szövi egybe, amelyek között az emberi gyarlóság és a bűnös szenvedélyek adják a kapcsolódási pontot.
Víziszörnyek és ogrék, királyok és királynék, mágusok és kurtizánok gyűlnek össze a Gomorra és a Reality című filmjével is Cannes-i Nagydíjat nyert Matteo Garrone sajátos hangulatú fantasy-horrorjában, amelyben a tündérmesék legsötétebb oldalát ismerhetjük meg olyan látványvilággal és szereplőgárdával, amit bármelyik hollywoodi produkció is megirigyelhetne.

A Cannes-ban Arany Pálmára jelölt, hét David Di Donatello-díjjal (az „olasz Oscar”) és tíznél is több további fesztiváldíjjal elismert alkotás május 31-től látható a hazai mozikban, eredeti nyelven, magyar felirattal.

ALKOTÓK

Rendező: Matteo Garrone
Főszereplők: John C. Reilly, Salma Hayek, Vincent Cassel, Toby Jones, Shirley Henderson
Forgatókönyvíró: Giambattista Basile nyomán Matteo Garrone, Edoardo Albinati, Ugo Chiti, Massimo Gaudioso
Zeneszerző: Alexandre Desplat
Operatőr: Peter Suschitzky
Vágó: Marco Spoletini
Producer: Matteo Garrone, Anne Labadie, Jean Labadie, Jeremy Thomas