A napokban volt 71 éves Jim Jarmusch. A korábbi Váltópályaudvar
c. elmélkedésemet Jim Jarmusch A halott ember című, 1995-ben bemutatott
amerikai, német és japán koprodukcióban készült western drámája ihlette. A
főhősünk (William Blake) földi „életfilmjének” utolsó előtti filmkockáit látjuk
egy lassan döcögő jobbról balra (a filmes szimbólumok szisztémája szerint a
jelenből a múltba) haladó fapados vonat utasterében. https://it.wikipedia.org/wiki/Dead_Man_%28film%29
A film mottója:
"Nem élvezet utazgatni egy hótt emberrel." (Henri Michaux)
A halálközeli élmények jelentős része számol be arról, hogy
az elmúlt élet egy panoráma kivetítőn jelenik meg, ahol minden egyszerre
történik, a születéstől az éppen akkori halálközeli állapotig.
Az a tétel, miszerint „a
világon már minden megtörtént és mi csak emlékezünk” is megerősítést nyert számomra
e film alapos elemzése kapcsán, Csörgő Zoltán a „Szakrális szimbólumok a
játékfilmekben” című tantárgyának civilegyetemi szemeszterében a kétezres évek legelején.
A vonatablakok számomra mindig is egy kicsit a filmkockákat
jelentették, amióta Szőnyi István Éjszakai vonat festményén ezt egyszer
beazonosítottam. https://montazsmagazin.hu/az-ejfeli-gyors/
Az élet folyóján pedig a forrástól az örökkévalóság
óceánjáig hajózunk oda-vissza az idők végezetéig, mint Gabriel García Márquez:
Szerelem a kolera idején könyvének végén az öregkorukban egymásra találó pár. Néhány ideillő idézet:
„Az emberek nem
egyszer és mindenkorra születnek meg azon a napon, amikor az anyjuk a világra
hozza őket, hanem az élet újra meg újra rákényszeríti őket, hogy megszüljék
magukat.”
„A szerelem a
sorscsapások közepette megnő és megnemesedik.”
„A szív memóriája a
rossz emlékeket kiveti magából, a jókat pedig felnagyítja, s ezzel a
csalafintasággal érjük el, hogy el tudjuk viselni a múltat.”
„Az ember a maga
kiszámolt homokszemeivel jön a világra, és azok a szemek, amelyeket bármi
okból, önmaga vagy más miatt, szándékosan vagy kényszerűségből nem használ fel
belőlük, örökre elvesznek.”
William Blake (Johnny
Depp), aki kezdetben csupán nevében mutat hasonlóságot a neves angol költővel.
Egy zsíros állás reményében keresztülvonatozza a vadnyugatot, ám Acélvárosban
munka helyett gyilkossági ügybe keveredik és menekülnie kell. Igazi utazása
csak ezután kezdődik: mint törvényen és életen kívüli árny bolyong különös
indián lélekvezetőjével, Nobodyval (Gary Farmer). Eközben mindenre elszánt
fejvadászok erednek nyomukba, ők ketten pedig a létezés és alkotás értelmét
kutatják. (wikipédia)
…..
Az „égi váltópályaudvar”
fogalom hallatán megjelent a képzeletem határán egy hatalmas váltópályaudvar
képe, ahol megtestesülésre váró lelkek sora várakozik. Ki padokon ülve, ki
fel-alá sétálgatva a peronokon, ki pedig az égi restiben kávézgatva várja, hogy
lent a Földön végre apja és anyja egymásra találjon és ő beleköltözhessen abba
az éppen megtermékenyült petesejtbe. Hogy megkezdődhessen a sejtosztódás, és 9
hónap elteltével egy 3-4 kilót nyomó csecsemő nagyságú „bőrborítású
szkafanderben” testet öltsön.
A várakorás utolsó
pillanatában még megerősítésként a Jóisten a fülükbe súgja, hogy miért is a
testetöltés, s részletgazdagon levetítse egy gömbpanoráma vetítővászonra a
jövőben megtörténő események halmazát, ahol egyszerre történik minden. Hogy
majd álmukban, vagy tudatossá válásuk során egy kis elcsendesedés után fel
tudják eleveníteni és földi létükben időbeliséget adhassanak a leszületés előtt
ömlesztve látott történéseknek.
A Halott ember c. film pedig pont az ellenkező irányú
folyamatot, a földi létből való visszatérést mutatta meg számomra. William
Blake - aki eleinte csupán nevében mutat hasonlóságot a neves angol költővel -
a zsíros állás reményében keresztülvonatozza a vadnyugatot, ám Gépvárosban
munka helyett golyót kap a szívébe. Igazi utazása csak ezután kezdődik: mint a
törvényen és az életen kívüli árny, bolyong a furcsa
"lélekvezetőjével", a kicsit ellentmondásos külsejű Senki nevű
indiánnal.
A film elején főhősünk (William Blake) földi életfilmjének
utolsó filmkockáit látjuk egy lassan döcögő, jobbról balra haladó fapados vonat
belső terében, ruhája vadonatúj és inkább ünnepi öltözéknek tűnik, mintha
esküvőre, vagy temetésre menne. Pedig mint kiderül könyvelő, és Machine (Gép)
városába igyekszik az ország másik végéből Cleavlandből, ahol a szülei nemrég meghaltak és egy menyasszonya
is volt, aki meggondolta magát. Időnként el-elszundít, miközben szinte
lecserélődik az utazóközönség. Minden egyes felébredésnél más-más ül vele
szemben és a többi ülésen is. Bőröndjén kirakja a pasziánszot. Ki-kitekint, az
ablakon és a táj is egyre fenyegetőbbé válik. A mozdony egyre sebessebben
száguld téridőkön át és egy alagút után a hajszolt tekintetű mozdonyvezető
egyszer csak megjelenik az utastérben és leül főhősünkkel szemben:
Micsoda első gondolatok?!:
- - Nézzen ki! - Nem olyan érzés, mintha hajón
lenne?
- - És éjjel mikor a mennyezetet nézi és ott lötyög
a fejében a táj, akkor azt kérdi magától: "Hogy lehet az, hogy a táj mozog,
a hajó pedig egy helyben áll?"
…..
- - Állást ígértek... - Machine városában.
- - Machine? - Az a pálya vége.
Majd az egyik felébredést egy bölényvadász társaság
vonatablakon való kifelé lövöldözése okozza.
Robogó vonatból lövöldözős igazi
westernfilm jelenet.
- - Nézze! Bölényekre lövöldöznek.
- - A kormány szerint csak tavaly egymilliót öltek
meg belőlük.
Koporsókészítők üzlete, bölénykoponyák és bőrök standja és
szúróstekintetű városlakók jelzik, fenyegetően valami tragédia bekövetkezését. Majd
a Dickinson Fémműbe érkezve megtudja, hogy lekéste az állást egy hónappal.
- - A szüleim halála után mindent feladtam, hogy
idejöhessek.
……
- - Neked itt csak egy dolgod lesz, hogy alulról
szagold az ibolyát!
Majd egy papírvirágokat áruló lánnyal megy el:
- Tudja, miből vannak? Papírból. Ha egyszer jobb
sorom lesz, szövetből készítem majd. Selyemből. És parfümmel illatosítom őket. Francia
parfümmel. Mindegyiket.
- - Milyen szaga van?
- - Papír. Mert az is.
Majd egy pisztoly kerül elő, ami el is sül nem sokkal
ezután. A gyártulajdonos Mr. John Dickinson fia, a volt szerető pedig meghal. Ami miatt
menekülni is kell W. Blake-nek is, de az ő szívében is ott a golyó már. Aztán
egy egészen furcsa dimenzióban ébred. Egy kövér indián szólítgatja:
- - Egy golyó van a szívednél.
- - Ki akartam vágni, de mélyen van.
- - Még a
szívedbe vágnék, és kiszabadítanám a lelked.
- - Ostoba f*sz fehér ember!
Mr. John Dickinson pedig felbérel néhány fejvadászt, hogy
főhősünknek nyomára bukkanjon. És egy kitömött medve szellemétől kér tanácsot:
- -
Cole Wilson, te már élő legenda vagy. Tudom, benned bízhatok.
- -
Conway Twill, te is remek gyilkos vagy. Csak ne
jártatnád a mocskos pofádat!
- -
És Johnny, a Kölyök. Állítólag már 14 embert
öltél. Az éveid száma is alig van annyi.
- -
De hát
istenem... mit várhatunk attól, aki végig egy medvéhez beszél? Egy rohadt
medvéhez.
- -
A föld
méhének kerek kövei üzennek a tűz által. … Természet anya a hasonlót a hasonlóval
párosítja. És a beszélő kövek sokáig szemeztek a nappal…. Egyesek szerint a
villám gyermekei... de szerintem a mennydörgéssel érkeztek a földre.
Majd Senki faggatja
főhősünket
- -
Megölted
azt, aki megölt?
- -
Én nem
vagyok halott.
- -
Mi a neved, ostoba fehér ember?
- -
Blake. William Blake.
- -
Hazugság! Vagy valami fortély?
- -
Nem. William Blake vagyok.
- -
Akkor pedig hótt ember vagy.
- -
Nem értem.
- -
Tényleg
William Blake vagy?
- -
Igen.
-
"Minden
éj... s napon pedig
Lesz ki búra
születik.
Minden nappal s
éjszakán
Lesz, kit sorsa kéjre
szán.
Lesz, kit sorsa kéjre
szán
S lesz, kit örök éjre
szán."
- -
Tényleg
nem értem.
- -
De én
értem, William Blake! Költő voltál. És festő. Most pedig fehér emberek
gyilkosa.
- -
Most pihenj, William Blake!
- -
"Lesz,
kit sorsa kéjre szán
- -
S lesz,
kit örök éjre szán."
Az egyik vad fejvadász vacsorakészítésbe fog és költői
nosztalgiázásba is kezd…
- -
A sas
csak az idejét fecsérli, ha egy varjútól akar tanulni.
- -
Te
akartál már hold lenni?
Az indiánról most
tudjuk meg hogy lett Senki.
-
A nevem
Senki.
-
A nevem
Xebeche. Aki folyton beszél mégse mond semmit.
-
Aki
folyton beszél...
-
Nem azt
mondtad, hogy a neved Senki.
-
A Senki
jobban tetszik.
-
Senki?
-
Miért nem vagy a törzseddel?
-
Keverék vagyok. Anyám ungumpe piccana volt, az apám Absolucca.
-
Ferde
szemmel néztek rám. Kiskoromban gyakran magamra maradtam.
-
Hónapokig
követtem szarvas testvéreimet. Jó vadász akartam lenni.
-
Végül a
szarvas-nép megsajnált, és egyikük nekem adta az életét.
-
Puszta
késsel vettem el. Mikor föl akartam vágni, fehér emberek érkeztek. Angol
katonák. Egyiket megszúrtam, de fejbe vágtak egy puskával. Minden elsötétült. Mintha
elszállt volna a lelkem. Keletre vittek. Ketrecben. Torontóba, aztán
Philadelphiába, majd New Yorkba.
-
Amikor
egy városba értünk, mintha az összes fehér ember hirtelen odaköltözött volna.
-
Az összes
új városban ugyanazok az emberek vártak, nem értettem, hogyan tudtak ilyen
gyorsan költözködni. Végül hajóra raktak és átkeltem a nagy vízen... Angliába. És
mutogattak nekik... mint egy befogott állatot. Közszemlére tettek. Utánozni
kezdtem hát őket...hátha úgy kevésbé lesz érdekes a kis vadember a számukra. De
épp ellenkezőleg...betettek a fehérek iskolájába. Ott találtam egy könyvben a
szavakra, melyeket te, William Blake írtál. Hatalmas szavak voltak és hozzám
szóltak. Alapos tervet dolgoztam ki és megszöktem.
-
Ismét
átkeltem a nagy vízen. Sok szomorú dolgot láttam, mikor visszatértem népem
földjére. Mikor elmeséltem nekik kalandjaim történetét, mérgesek lettek. Hazugnak
neveztek. Xebeche-nek. Aki sokat beszél, és semmit se mond. Kigúnyoltak. A saját
népem!
-
Eljöttem,
hogy egyedül járjam a világot. Senki vagyok.
-
Ugye
milyen jó, hogy a nap lassan megy le? Nem csak úgy hirtelen, mintha elfújnánk
egy gyertyát. Az egyik percben még világos
volna, aztán puff neki... egyszerre csak hótsötét.
Be is kuláznék a
félelemtől.
Egyszer volt, hol nem
volt, élt három medve az erdőben:
Egy apa medve, egy
anya medve, és egy kis medvebocs.
Egyik reggel ették a
kis reggeli zabkásájukat.
Mindegyiknek saját
kis tálkája volt... ...a zabkása túlságosan meleg volt...
- És, ha megölnek?
- Senki vigyáz rád.
A medvék is
hazaértek. A medve papa így szólt: "Valaki megette a zabkásánkat."
Magamhoz vettem..., ...a
Nagy Szellem étkét..., ...Agavé Nagyapót.
- - William Blake. Különös,
hogy nem emlékszel a verseidre.
- - William Blake?
- -Az vagyok.
Ismerik a verseimet?
"S lesz, ...kit örök éjre
szán."
- Rómát se egy nap alatt
építették.
- Bár én nem voltam
ott.
- Friss hullák.
- Olyan, akár egy
átkozott ikon.
- Na, szóval ott
tartottam, hogy a nagyapó skót volt, a MacTwill klán tagja.
- A szoknyájuk színe arany
és bíbor volt.
- De én soha fel nem
vettem.
- A Mac-et elhagyta a
nevéből, mikor a Vadnyugatra jött szerencsét próbálni.
- És a te családod?
- Kitalálom.
- Német vagy, ugye?
- Eltaláltam?
- Eltaláltam?
- Osztrák?
- - Senki?
- - William Blake!
-
- A vízből ácsolt
hídhoz tartunk. A víz tükréhez. Ott átjutsz a világ következő
szintjére. Ahonnan William Blake
jött. Az a lelke lakhelye. Visszajuthatsz a
tükör túloldalára, ahol a víz az éggel összeér.
- Fehér csereállomás. Itt kapják az
indiánok a betegségeket.
- Milyen betegségeket?
- Himlőt, gümőkórt. Fertőzöttek a
takarók. Széthurcolják a
falvakba.
Kenuban ébred W.B. a tengerparton indián temetkezési ruhában. Senki nem búcsúzik Blake-től, majd elengedi a kenut a tenger felé. Elmenőben még Blake látja, hogy Cole közeledik Senkihez. Túl gyenge hogy hogy szóljon, tátja, ahogy a ketten egyszerre lőnek és megölik egymást. Fekete-fehér, jó-rossz kioltja egymást. Utoljára felnéz az égre Blake és meghal, miközben kenuja sodródik.
Utolsó párbeszéd:
- Ő a legjobb tengeri-kenu
készítő.
- Hello.
- Kibéleltem a kenudat
cédrussal.
- Ideje indulnod.
- Térj vissza oda, ahonnan
jöttél.
- Clevelandbe?
- Oda, ahonnan minden
lélek érkezik...
- És ahová mindegyik
visszatér.
- Nincs már dolgod ezen
a világon.
- Találtam dohányt.
- Jó lesz neked az
útra,
- William Blake.
- Senki!
- William Blake.
Jim Jarmusch Ohio
államban született, szülei cseh, ír és német felmenőkkel rendelkeznek. 17 éves
korától New Yorkban művészeti tanulmányokat folytatott a Columbia egyetemen,
majd filmművészetet tanult a Tisch School of the Arts intézményében. Itt
rendezte meg élete első filmjét, a Permanent Vacationt 1980-ban. Itt ismerte
meg többek között Nicholas Ray filmrendezőt. Ezt követően Wim Wenders
asszisztense volt, aki színészként is alkalmazta filmjeiben. Mozifilmjei
mellett forgatott zenei videóklipeket is. Többek között a Talking Headsnek, Tom
Waitsnek és Neil Youngnak. A zene számára „a legmagasabb és legszebb formája a
kifejezésnek. Zene nélkül az élet értelmetlen.”
Henri Michaux
(1899-1984) Kiváló költő és festő, aki a kábítószerektől a keleti meditációig
mindent felhasznált a belső emberi megismerés valamennyi oldalának feltáráshoz
– az élet mulandósága felett érzett fájdalomtól egészen a szellemi
felsőbbrendűség örömmámoráig. http://bozothegyi.hu/hu/index.php?option=com_content&view=article&id=52&Itemid=71
William Blake (London, 1757. november 28. – London, 1827. augusztus 12.) angol költő, festő, grafikus és nyomdász. Az angol romantikus költészet általános jegyeinek csaknem mindegyike megtalálható Blake költészetében, anélkül, hogy példátlan eredetisége csorbulna. Blake saját korában teljesen elszigetelten élt, nem ismerték mint költőt, csak mint rézmetszőt tartották számon, költészete jelentőségének felismerése majdnem egy évszázadig váratott magára, a XX. században fedezték fel, s ekkor került az őt megillető helyére az angol és a világirodalom történetében és kezdődött meg költészetének és festői, grafikai munkásságának mind a mai napig tartó legendás utóélete.
https://hu.wikipedia.org/wiki/William_Blake